16.r

* Harry szemszöge *

Felálltam a guggolásból Mandy mellől. Nem nagyon akarta, hogy lássam, mert vissza hajtotta a fejét.
Szörnyen érzem akkor magam, amikor sír. Olyankor én nekem is sírhatnékom van. De most csak nagyon elszomorodtam. Még mindig szipogást hallottam. Louishoz mentem, aki mosolyogva állt.
- Szeretem őt Louis. - mondtam neki komoly tekintettel.
- Látom rajtad haver. - bólogatott.
Felvettem a földről a cuccaimat, a pulcsit felakasztottam a fogasra, a kulcsot a nappaliban álló asztalra dobtam. Louis beszélni kezdett Manddel... nem tudom, hogy miért vele beszél inkább.
Kimentem a konyhába és öntöttem ki egy pohárba jeges teát a szomorkodónak.
- Kicsim. - szólítottam meg. - Hoztam neked teát. - tartottam felé a csészét. Felhajtotta a fejét, a kezét kinyújtotta. A lábát maga elöl a földre emelte, majd inni kezdett.
- Harry. Sajnálom. - nézett rám kisírt csodaszép szemeivel.
- Tudom. - mosolyogtam rá, majd egyet pislogtam közben.
Miután megitta a teát felállt, majd kiment a konyhába. Leültem a fotelba, amelyben Mandy ült. Mosolyogva és büszkén követtem szemeimmel a lány mozgását. Tommy kézfejével csapta meg a karom, hogy figyeljek rá. Oda néztem, és csak bólogatott.

* Mandy szemszöge *

Nem tudom elmondani neki a teljes igazságot. Nem akarom, hogy a banda feloszlasson. Mindennek én lennék az oka. Nem. Ezt nem tehetem meg.
A srácok összenéztek, amikor én vissza lépdeltem a nappaliba. Egy zsepit fogtam a kezemben, megtöröltem a szemem majd az orromat kifújtam.
Harry mosolygott. Nem tudom miért. Felállt. Közelebb jött hozzám. Megfogta a derekam, majd magához húzott. Közben Lou elment. Magához húzott, és a fülembe suttogta.
- Büszke vagyok, hogy a pasid lehetek.
- Nem érdemellek meg téged. - csúszott ki a számon.
- Miért? - tolt odébb.
- Mert te egy ismert ember vagy, akiért olyan sokan oda vannak. Én meg csak egy lúzer. - néztem a földre.
- Dehogy vagy te az. Figyelj. Én szeretlek, és ez így is marad egy nagyon hosszú időre. - húzott vissza magához, de most átölelve.
Elmondtam neki volna azt, amit Zaynnel műveltem. De féltem, hogy baj lesz belőle.

Este hét óra *
Ideje lenne kicsit megnyugodnom. Ha normálisan akarok élni... el kell felejtenem.
Gondolkodás után bementem a konyhába, és a telefonomat vettem elő először. Ismét Skylar üzenetét lestem meg. De őt is elakarom felejteni. Ki töröltem egytől-egyig. A fent fürdő Harrynek és magamnak melegszendvicset csinálok vacsira.
Hamar el is készült. Harold még nem jött le, egyedül vacsoráztam meg. 3 szelet melegszenyát egy tányérra, majd azt egy tálcára pakoltam. Fel lépdeltem a lépcsőn, ügyelve arra, hogy ne botoljak meg a fokokban.
FINISH! Nem estem el. Na abból lett volna a nagy csattanó. Kerülhettem volna vissza a kórházba.
A lábammal kopogtattam a fürdőszoba ajtón.
- Mandy? Te vagy az? - szólt ki egy mély hang.
- Én vagyok. Hoztam valamit. - kuncogtam.
- Nyitva.
Benyitottam, majd a habok között fekvő Stylest láttam meg.
Leültem a kád szélére, majd az a mellett lévő kis asztalkára az aznapi vacsit.
Be nyúltam a vízbe, és megfogtam Harry kezét. Kiemeltem, majd vissza dobtam. Ezzel szórakoztam egy darabig, amíg Harold az utolsó esésnél meg nem állította a karját.
Mint egy zakkant. Úgy viselkedtem. Közben csak magam elé bámultam, majd úgy nevettem.
Harry a szemem előtt rázta a kezét, hogy mért fagytam le. Rögtön felkaptam a tekintetem, és egy kis nevetésbe kezdtem.
- Szép tested van. - fogtam meg a kockás hasát.
- Te sem panaszkodhatsz. - kacsintott vissza. - Mandy. Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?
- Igen. - bólintottam.
- Akkor miért csak Louisnak mondod el ami bánt? - komor arccal nézett a plafonra.
- Lou? Nem is tudom. - törtem a fejem - Ő az a srác, aki lökött, de még is megbízható. Tudod vannak olyan dolgok, amiket nem kell elmondani másnak. Mert azzal egy egész életet tönkre tudsz tenni. Akár a magad, akár más életét. Vagy mások életét. Egy nagyon mély titok van bennem. De ezt nem árulhatom el. De majd idővel. Talán. - öntöttem ki magamból mindent csendesen.
Harry ebbe beletörődött.
- Rendben. Csak ennyit akartam tudni. Igazad is van. Amiről nem tudok, az nem fáj, nem igaz? - mosolyodott el. Én vissza mosolyogtam, majd bólintottam egyet. Kiszállt a kádból, én oda adtam neki a törülközőt.
A vacsoráját megette, majd az üres tányért, tálcát levittem a konyhába, elmosogattam, majd elrakosgattam.
A hálóba mentem. Letusoltam gyorsan, felkaptam egy pizsit, majd bebújtam Harry mellé az ágyba.

Reggel elég korán keltem. Nem tudok aludni. Az az érzésem van, hogy beszélnem kell Zaynnel.
Kikászálódtam félholtan az ágyból. Ilyenkor korán reggel mindig ez van. Vak vagyok, ügyetlen, és úgy járkálok mint egy zombi. Szó szerint.
A tatyómból kikutattam pár random ruhát. Arra gondoltam, ma olyan gótos leszek.
Amilyen gyorsan... francokat! Lassan felvettem egyesével a ruhát.
Lementem ettem egy lekváros kenyeret. Küldtem Zaynnek egy üzenetet.
1 óra múlva vissza üzent, hogy 10 perc múlva indulhatok.
El is indultam.
Mikor becsöngettem Skylar nyitotta ki az ajtót.
- Szia Mandy. Rég lát...
- Hali, Zayn? - vágtam közbe a szavának, majd betolakodtam.
- Ööö.. izé. Fent van... - tátogatta a száját. Majd nem szólt semmit.
Én felmentem a lépcsőn. Halk éneklés szűrődött ki az egyik szoba ajtaja mögül. Gondolom Zayn énekelt.
Bekopogtam, majd kinyitottam.
- Remélem nem zavarok meg semmit. - épp bent volt Perrie. - Szia Perr. - köszöntem neki, majd a fejem kicsit elfordítottam, és a szemem megforgattam.
- Szia Mandy. Nem zavarsz. Mondtad, hogy beszélni szeretnél. - állt fel az ágyszéléről, és betessékelt.
- Igen. - mutogattam mindenfele a kézfejemmel. Nem feltűnően azt még hozzá teszem.
- Perrie. Hoznál nekünk valami üdítőt? - próbálta elzavarni Perriet. Le is ment.
- Gyorsan szeretnék ezen túl lenni. Ami megtörtént, azt nem lehet már jóvá tenni.
Ami közöttünk volt, már nincs. Senki nem beszél róla. Nem is történt semmi. Ok? - magyaráztam Zaynnek.
- Ok. - bólogatott. - Én is ezt akartam mondani. Erre is gondoltam. Nem akarom tönkre tenni senkinek az életét. - Huh. Megkönnyebbültem. Habár hülye idióta lenne, ha elárulná, hogy viszonyunk volt egymással.

Bementem anyához a kórházba.
Egyre jobb az állapota. Próbálom minden nap meglátogatni.