20.r

- Mit tudsz te, amit én nem? - kérdezte.
Én csak vonogattam a vállam. Esetleg elmondhatná, hogy ő mit akar tudni...
- Ha? - fordította el a fejét.
- De milyen témával kapcsolatban?
- Skylaaar! - a végét elhúzta, majd leült a padra.
Még mindig nem tudtam mit akarhat, úgyhogy csak álltam, és bámultam.
- Ha ő róla van szó, akkor még kifejtenéd bővebben, légyszíves. - összefontam a karom.
- Pff... mi a kedvenc kajája?
- Honnan tudnék én ilyeneket? Az oké, hogy együtt lógtunk, de nem tudtam meg az alatt róla semmit. Meg az is oké, hogy szinte minden nap -ami mostanában elhanyagolódott- együtt vagyunk, dolgozunk.... de ebből még nem derül  ki, hogy mit szeret, és mi taszítja.
Jenna lehiggadt. Szerencsére megértettem vele, hogy nem tudok nála többet. De miért én tudnék róla több dolgot, mikor ő a barátnője..?
Kérdőn felvontam a szemöldököm, de nem foglalkozott vele. Inkább hagyom is.

Elindultam haza felé. Azon gondolkoztam, hogy mire ez a nagy kiindulás? Nem tudom, hogy mit vétettem ellene, hogy egyből le kell támadnia. Ha problémája van, akkor mért nem mondja el inkább?
- Várj! -egy fiú hangját hallottam- Elejtetted a... -csak egy papír volt a kezében. Mikor megfordultam felcsillant a szemem- Flinn vagyok. -nyújtotta a kezét.
- Mandy. -mosolyogtam, majd kezet ráztam vele- Nem volt nálam cetli.
- Vedd el. -rám erőltette a papírt.
Elvettem tőle, majd visszafutott a többiekhez. Még egy pillantást vetettem Jennára, aki a deszkáján ülve nézett előre. Haját fújta a szél. Meg most az enyémet is.
Kihajtogattam a lapot, amiben írás volt. Egy levél végül is.

" Mandy.

Nem akartam elmondani, mert elég kínos nekem, de lehet, hogy neked nem lett volna az. Nem tudom mi bajom van mostanában, de Skylart is folyamatosan nyúzom, ellopom a pénzét. Egyszer rajta is kapott, én meg elhúztam. Utánam jött, de leráztam. 

Hogy minek kell nekem pénz? Hülye vagyok. Fűre kell!

Nem tudok vele leállni. Minden nap muszáj, hogy szívjak.

Nem érdekel, hogy mennyibe kerül, csak kell. Sky is tudja, és ezen vesztem össze vele. Folyamatosan mondogatta, hogy segít leállni vele, meg, hogy mi a francért kezdtem el? És ez nagyon kiakasztott. De nem érti meg senki, hogy nehéz leszokni. Bárhogy is próbálkozom nem megy, ha meg nem jutok fűhöz, úgy érzem, mintha meg próbálnának ölni. 

Kérlek, hogy ne utálj meg. 

Csak benned bízhatom meg, Skylar után."

Teljesen lesokkoltam. Nem tudtam mit tenni. Levegőt is csak néha vettem. Jennára néztem, aki egyből levágta, hogy végig olvastam a levelet. Odasétáltam hozzá, aki nem akart a szemembe nézni. A földre bámult, minthogy lássam rajta a fájdalmat.

- Bunny B. -a becenevén szólítottam, hátha jobb lesz a kedve- Mondanám, hogy segítenék, de nem akarlak kihozni a sodrodból. Ugye megérted? 

- Meg. -mormolta.

- De miért nem mondtad inkább meg? -kérdeztem nyugodt hangnemben.

- Azért hívtalak ide, mert elég bátorságot szedtem össze ahhoz, hogy elmondjam neked.

- Te? Nem vagy elég bátor? Ugyan! -legyeztem a levegőben- Ki volt ott, mikor Zayn meg Harry összeveszett? Ki segített nekem régen? Te védtél meg jóformán. 

- Nem olyan vagyok, amilyennek hinnéd Mand. Csak ezt játszom meg, mert így jobban beilleszkedem. És már ehhez vagyok hozzá szokva. Haverokkal, meg otthon is. De ha Skylarrel vagyok, tündér maszkot viselek. Nem káromkodom, nem vagyok rossz. Érted?

Csak hallgattam, amit mond. Ennyi idő alatt tudta titkolni, hogy milyen is valójában? Erős a lány... nagyon erős. 
Leguggoltam, hogy meg tudjam ölelni. Szorosan öleltem, mert próbáltam tudatni vele, hogy én itt vagyok neki, ha szüksége van rám. Mindig itt vagyok.
- Beszéljek Skylarrel?
- Ha akarsz. - vonta meg a vállát.
- Akkor beszélek. Szia! - intettem egyet, majd indultam is.
A levelet gyűrögettem a kezemben, már szinte át fog ázni, annyira szorongatom.
Elindultam a kocsim felé, a kocsikulcson a "Nyitó" gombot megnyomtam, az autó egy nyitódó hangot adott ki magából, majd kinyitottam az ajtót. Beültem a kocsiba, majd elindultam Skylarék felé.
Tudom, hogy ott lakik Zayn is. De mit tegyek?

Az ajtónál csöngettem. Várnom kellett. Így hát csöngettem még egyszer, immáron már kinyílt az ajtó. És a legnagyobb -nem- meglepetésemre ki nyitotta ki az ajtót? Zayn.
- Szia! -intett egyet, majd betessékelt az ajtón.
- Szia, Sky? -visszaköszöntem, majd beljebb mentem.
- Nincs itthon, nemrég ment el, gondolom 1 óra és jön. Vagy hamarabb.
- És megtudhatom hova ment? - tettem fel még egy kérdést.
- Boltba. -a hűtőhöz ment, én követtem őt, majd kinyitotta a szekrény ajtaját- Amint láthatod üres.
- Ok. -bólintottam. - És amúgy, hogy vagy? -kezdtem mosolyra nyitni a szám. Nem is viselkedik sehogy. -Pezz-zel jól megvagytok?
- Persze, minden jól megy. -mosolygott- És te meg Harry?
- Mi is jól vagyunk. -mosolyogtam.
Kínos csend lett hamar. A könyves szekrényhez mentem, amiről levettem egy könyvet. Bele olvastam. Nem volt a legérdekesebb, de olvasható volt.

Zayn kiment a konyhába, én felfigyeltem rá, majd visszanéztem a könyvre. Azt a könyvet be is csuktam hamar, majd a telefonomat vettem elő. 13:41.
Felálltam, majd zsebre dugott kézzel lépdeltem lassan a konyha felé. A tenyerem találkozott a cetlivel. Ismét szorongatni kezdtem. Nem akartam bemenni a konyhába, úgyhogy az ajtó mellett meg álltam, és belestem mit tevékenykedik. Valamit csinál. Már-már érdekelt, hogy mit is. Így hát még is bementem.
- Mit csinálsz? -kérdeztem.
- Csinálok vacsit. -hátra pillantott- Ha gondolod maradhatsz, vagy áthívhatunk titeket. Jó ötlet?
- Hát. Nem is tudom. Harryvel kijöttök? -tettem fel a kínos kérdést.
Kivettem a kezem a zsebemből, majd a cetli leesett a földre. Nem vettem észre, úgyhogy nem foglalkoztam vele. Nem sokkal később Zayn vette fel. Felemelte, majd elolvasta.
- Mi? -felnézett rám a papírról. Én nem vágtam, hogy most miért pislog rám, majd a kezében lévő cetlire néztem.
- Add ide! -nyúltam a papírért- Hallod?
- Addig nem adom oda, amíg el nem mondod, hogy mi van! -emelte meg az egyik szemöldökét- Mandy?!
- Láttad, olvastad. -nagy levegőt vettem- Most már vissza kaphatnám? -nyúltam a papírért, amit vissza adott- De erről egy szót se senkinek! A srácoknak főleg ne. Kérlek.
- Skylar tudja?
- Igen.
Lehajtottam a fejem, majd újból elolvastam a levelet. Nem bírtam ki, hogy ne legyen könnyes a szemem. Bántott a dolog, hogy Jenna ilyenné vált. Nem értem, hogy miért volt olyan fafejű, hogy így viselkedett. Akkor.

19.r

*Mandy szemszöge*

"Még jó, hogy VISZONYLAG nagy kád van ebben a fürdőben." -gondoltam.
Beszálltam a kádba, majd utánam Harry következett. Vicces volt először, de aztán romantikus. :)
- Fordulj meg. - vigyorogtam.
- Ne csinálj semmit. - tette meg a szabályt.
- Nem csinálok.
Megfordult. Egy kicsit közelebb csúsztam hozzá, majd a haját fogtam meg.
A tenyereimet egymás mellé szorítottam, és egy kis tölcsért formáztam belőlük. A vízzel teli tenyeremet Harold feje fölé tartottam. Egy gyors mozdulattal elhúztam egymás mellől őket. Mikor a fején landolt a víz, kuncogni kezdtem. Ő is nevetni kezdett. Nem mondta, hogy ne csináljam.... :D

* Harry szemszöge *

"Jól van. Tudom miben sántikálsz. Meg akarod mosni a hajam... nem törődöm vele, és meglátjuk." - gondoltam. Szeretem őt, de félénk is. Nem nagyon akarja kinyögni, hogy mit szeretne. Ő az a fajta lány, aki örül annak, amije van.

* Mandy szemszöge*

Fogtam egy üres flakont, vízzel teletöltöttem, egy kicsit hátradőltem, megfogtam Harold vállát, hogy dőljön hátra, és kezdődött a fodrászkodás. A vízzel teli flakont megdöntöttem, majd a fiú hajára ömlött belőle minden. Csukva tartotta a szemét, gondolom élvezte, hogy törődök vele.
Ahogyan lelapult a hajam a samponos flakonért nyúltam. Egy adagnyit a tenyerembe nyomtam, kicsit elkentem rajta -összedörzsöléssel-, és a hajához nyúltam. Minden egyes tincset külön akartam megmosni.
Mikor ezzel végeztem ismét az üres flakont fogtam meg, amit a víz alá süllyesztve töltöttem meg.
A már vízzel teli tubust kiemeltem, és ismét a tartalma Harry fején landolt.
Még párszor locsoltam meg a fejét, és már el is tűnt a hab.
- Milyen volt? - felkuncogtam.
- Sokkal jobb, ha te mosod meg a hajam. - mosolygott huncutul, miközben hátrapillantott rám. - Ne mossam meg én is a hajad?
- Ne! - tartottam a kezem a hajam fölé - A hajam az tabu! Csak én mosom meg! - rémült, ámbár a végén vidám tekintetet láthatott rajtam.
- Rendben. - kacsintott.
Előre dőltem egy kicsit, majd egy puszit nyomtam az arcára.

*****

Miután kiszálltunk a kádból... először én. 

A srác hosszan nézte minden mozdulatom, csillogott a szeme, mikor mosolyogva ránéztem. Egy időre nem tudtam, hogy mit csinál, aztán már megszoktam. A tükör előtt a koncentráló maszkomat vettem fel.

A hajamból kivettem a gumit, ami összetartotta, és a fésűhöz nyúltam. Kifésültem valamennyire a hajkoronám, majd úgy hagytam. Közben kiszállt a Göndörke. 

Keze a derekamat fogta, utána egy kis időre elengedte azt, a törölközőt tekerte a dereka köré, majd ismét vissza tette a kezét a derekamra. A hajamat egyik kezével át tette az én egyik vállamról a másikra. A fejét a vállamra tette, majd egy puszit nyomott a nyakamra. Csillogott a szeme. Nekem is.

- Nézd. - a tükörbeli énemet nézte - Jól festünk egymás mellett. 

- Szeretem ezt. Szeretem, hogy ilyen vagy. A srácok előtt teljesen máshogy viselkedsz, mint egy lánnyal... egyedül. 

Megfordultam, a két kis tenyerem közé fogtam a fiú arcát, majd összenyomtam. Komolyan... mint egy ártatlan kis lélek. Egy kis kutya tekintetét láttam meg először. Mikor lágyabban fogtam az arcát a hátamat fogta, majd közelebb húzott magához. A homlokunk összeért, majd egy szenvedélyes csókot ejtettünk meg. 

Mikor elváltunk egymástól mosolyogni kezdtem.
Enyhén guggolt le, majd a térdhajlat alá nyúlt az egyik karjával, a másikkal pedig a hátam fogta. Megemelt, majd én fél kézzel átkaroltam, így tartottam meg magam erős testén. A fürdőszobából egyenest a hálóba mentünk. Lerakott az ágyra, majd hátra döntött. Kaján mosollyal közelített felém. Az ágy szélére térdelt, majd úgy mászott feljebb, és feljebb...
Mikor már fölém került közelebb hajolt hozzám. Én kitágult szemekkel néztem Őt, majd a karomat megemelve a hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz. Mikor már elég közel kerültünk egymáshoz ismét megcsókoltuk egymást.
Egy mozdulattal leoldoztam Harryről a takaró ruhát, majd Ő rólam. Elégedett mosolyt tett, majd rám feküdt.
A nyakamra pár enyhe csókot hintett, majd éreztem, hogy az ajka a fülemnél áll meg.
- Szeretlek. - súgta.
Én ezen felborzongtam, majd magamhoz öleltem.
Az ágy nyikorgott, nem hangosan, de hallani lehetett.

Mind ketten elfáradtunk, így egymáson fekve szenderültünk álomba.

Reggel Haz' testén találtam magam. Félholtan, de már viszonylag éberen leszálltam róla. A srác mellett vagyok. Biztonságban. A szája résnyire nyitva. Pillái megrebbentek olykor-olykor. Mosolyogtam rajta. Felsőtestét kezdtem bámulni. Mutatóujjammal végigmentem kidolgozott hasán, majd a szíve fölé tettem a fejem. Hallgattam, hogy ver a szíve. Lágyan, és ütemesen. Minden egyes dobbanásnál úgy éreztem, hogy végem. Nem tudom mi történt velem, de a tegnap este csodálatos volt.
Már a sokadik dobbanásnál éreztem, hogy a fejemet fogja. Felnéztem rá, és láttam, ahogy álmos tekintettel mosolyog rám. Elnevettem magam a látványán. Sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem.
- Jó reggelt. - mosolyogtam, miközben feljebb csúsztam, hogy egy puszit adjak neki.
- Neked is. - motyogta reggeli rekedtes hangján.
Felültem az ágyon, majd a kezemet megfogta. Próbáltam elszabadulni szorításából, de nem ment. Vagy én vagyok túl gyenge, vagy ő erős. Mikor épp felkelt? Rápillantottam, majd közelebb csúsztam hozzá.
- Gyere közelebb. - mondta álmosan.
Közelebb hajoltam hozzá, majd ő is adott egy reggeli puszit. Mosolyogtam rajta, majd csak ennyit mondtam; - Szeretlek!
Felálltam, a karomat már elengedte. A papucsomat kerestem, amit az ajtónál találtam meg. Lenyomtam a kilincset, ami kattant egyet, majd kinyitottam az ajtót. Még egy utolsó pillantást vetettem a képre; a pasim az ágyban fekszik.
- Csináljak neked is omlettet? - kérdeztem.
Ő csak egy bólintással elintézte a dolgot, majd a fejére húzta a párnáját.
Becsuktam magam mögött az ajtót, majd a lépcsőt céloztam meg. Balra fordultam, majd lerohantam a lépcsőn. A konyhába mentem egyenest.
A hűtőt kinyitottam, majd kivettem belőle 10 db tojást, a szekrényből egy mélyebb tálat, és egy habaró kanalat(?).  A tojásokat egyesével beletörtem a tálba, majd felhabartam.
Hívott a természet.
Kezet mostam, majd vissza siettem a konyhába.
Miközben a serpenyőt vettem elő a faliórára pillantottam. 9:37.
A tárgyat a kezemben a tűzhelyre tettem, majd az olajat kerestem, majd meg is találtam. Ott van a hűtő mellett. Egy keveset folyattam bele, a serpenyőbe, majd megvártam, míg felmelegszik valamennyire.
A felét a tojás löttynek beleöntöttem a serpenyőbe, majd azt az adagot készítettem el. Amíg rendesen átsül elővettem két porcelán tányért. A már kész omlettet rá tettem.
"Ha ezt nem csesztem el, akkor a következő is sikerülni fog. Csak nyugodtan Mandy!" -gondoltam.


- Kész a reggeli Harold! -kiáltottam.
Az utolsó díszítéseket -ami végül is csak a pirospaprika volt...- tettem rá az ételre, és lépteket hallottam.
A tányérokat az étkező asztalra tettem. Egymás mellé. Egy-egy villáért mentem vissza a konyhába, meg egy pár szelet kenyérért.
- Angyal vagy.
Mögém jött, és ismét egy puszit nyomott az arcomra, amin önkénytelenül de elmosolyodtam.
- Te meg ördög. - nevettem.
- Mert? - ő is felnevetett, persze tudtam, hogy költői kérdést tett fel.
Megráztam a fejem.
Kimentünk a konyhából az étkezőbe. Leültünk a székekre. A villát meg a szelet kenyeret leraktam neki az asztalra.
Meg fogtam a villám, majd beleszúrtam a gőzölgő omlettbe. Leszakítottam belőle egy darabot, majd megfújtam. Harry közben figyelt, mosolygott... de ravaszul.
Mikor már a számhoz emeltem a villán lévő ételdarabkát a srác egy gyors mozdulattal leette róla. Felemeltem az egyik szemöldököm kérdőn, majd az ő kajájába nyomtam bele a villát, abból is egy darabot leszedtem, majd habozás nélkül a számba kaptam. A forróságtól könnyezett a szemem, majd elmúlt.
- Mi van? -motyogtam nem úrinősen, teli szájjal.
- Te. - nevetett.
Én a könyökömmel vállon ütöttem, vagyis csak meglöktem.

Megettük a kajánkat. A tányérokat bevittem a konyhába, majd mindet egyesével elmostam, elraktam a helyükre. Felmentem az emeleten lévő fürdőbe, amit már Harry elfoglalt.
- Halihó. - kopogtam az ajtón.
- Gyere be. - szólt egy mély hang bentről.
Benyitottam, majd láttam, ahogy épp borotválkozik. Felnevettem rajta, majd mellé mentem.
Megnyitottam a csapot, majd a fogmosós poharamért nyúltam, amibe vizet töltöttem. A pohárban lévő fogkefém keféjét is átmostam, majd fogkrémet nyomtam rá.
Kicsit arrébb löktem a borotválkozó srácot, hogy hadd lássam magam.
5 percig mostam a fogam, majd átöblítettem.
Mikor a "Fogmosás Projekt"-et befejeztem, jött a fésülés, és vasalás. Nem nagyon szeretem vasalni a hajam. Olyan hosszadalmas és unalmas. De nekiálltam.
Közben a mellettem lévő fiatalember -ez Harold- végzett a borotválkozással, és nekiállt fogat mosni.
Imádtam azt nézni, ahogy mossa a fogát. Mindig olyan komoly pofákat szokott vágni, mindig elröhögöm magam. Nem bírom kiállni, hogy ne nevessek.

Jennától kaptam egy üzenetet. Talizni akar a pályán...

*****

- Szia! -köszöntem, majd megöleltem.

- Hali -fapofával köszönt, és visszaölelt-, beszélni akarok veled.

Megfogta a karom, én csak zavartan néztem rá, nem tudtam, hogy mit akar, de mentem vele. A nap sütött, jó erősen, így egy hűvösebb árnyékba húzódtunk....