25.r Állás lehetőségek

*Jenna szemszöge*

Skylar nemrég jött haza, köszönt nekem, mikor meglátott, és elment mellettem. Búsan hajtottam le a fejem, bánt a tudat, hogy mit gondolhat rólam már egy jó ideje... egy hónapja. Miért mindig én kerülök ilyen hülye helyzetekbe? Ez itt a kérdés. Miért pont nekem vannak ilyen idióta barátaim? Miért pont velem kell kicseszni? Miért pont nekem tetszett meg a deszkázás?
Kérdések hada zúdult rám egymás után, ami természetesen meg választalanul hevert előttem... a kép, amit oda képzeltem. Egy zsákból kiboruló kérdés rengetege. Úszni lehetne benne. Ha pedig a zsákba bele tömöszölnének, akkor te ott fulladnál meg.
Tennem kell az ellen valamit, hogy a köszönésen kívül más milyen társalgás is történjen közöttünk. Még az is jó, ha megkérdezem milyen volt a napja, és arra válaszol egy szóval; jó, rossz... bármi. Akármi. Csak kommunikáljunk egymással végre. Az is feldobna.
Vissza jött. Dobd be magad, kislány!, utasítottam magam.
A kanapétól elrugaszkodtam, a ruhám megigazítottam, a hajamat is. Ideje lenne "bevágódni" nála. Ez most olyan, mint egy gimis lány tetszeni akar annak a srácnak, aki neki bejön... ez a helyzet pont ugyan az.
- Skylar. -megszólítottam.- M-milyen volt a napod?- hebegtem.
- Egész jó. -édesen rám mosolygott.
Ez már haladás Jay!, biztattam magam, hogy tovább beszéljek, de ő közbe szolt.
- Neked, Jenna?
- Nekem is. Egész jó. Bár az ujjam sajog... -a fájós ujjamat a számhoz vettem.- Zayn adott jeget, de még érzem.
- Zayn? Kedves tőle. -mosolygott, bár az arcán láttam a furcsállást.
- Igen. -bólogattam.
- Hogyan történt? -kérdezte.- Mármint, hogy miért fáj az ujjad?
- Siettem, és odacsuktam a fiókhoz. Kiakartam venni belőle egy zoknit, hogy felvegyem. Fázott a lábam. -gyorsan egy mosolyt erőltettem az arcomra, ami remélem, hogy hihetőnek tűnt.
- Értem. -bólintott egyet.
A konyhába ment, ahova követtem. A hűtőt nyitotta ki, és ki vett belőle vajat, szalámit, paprikát, sajtot. Ezeket letette a pultra. Elővett magának a polcról egy nagyobb tányért. Felém jött, a szemembe nézett, majd vigyorogni kezdett. Nem értettem miért. Mellettem vannak egy nagyobb kosárkában, kiflik és zsemlék. Elvett két, neki megfelelő nagyságú zsömlét. Vissza ment a kiindulási pontjához. Egyet lépett hátrébb, hogy kényelmesebben ki tudja nyitni a fiókot. Ki vett belőle egy konyha kést, elfelezte vele a két zsemlét, majd vissza tette. Az helyett egy vajazó kést vett elő. Megvajazta, majd szalámit rakott rá, arra sajtot, a sajtra pedig szelt paprikát. Rá a tetejét, és kész is.
A tányéros polchoz nyúlt ismét, s levett egy újabbat. Mindegyikre rárakott egy-egy zsemlét. Megfogta, majd megindult felém. Az egyik tányért nyújtotta.
- Tessék. -mosolygott.
- K-köszönöm. -dadogtam. Kikerekedett a szemem.
Elvettem tőle a tányért, mellettem, mikor elhaladt, nyomott egy puszit az arcomra. Jól haladok., gondoltam. "Odabent" elkezdtem ugrálni, őrjöngeni.
Skylar leült a kanapéra, az ölébe vette a notebook-om, bekapcsolta. Felnézett rám, és az kezével intett, hogy üljek le mellé, mutatni akar valamit. Oda mentem, s leültem. Az egyik dalt mutatta, amit ő énekelt. Ismerős volt a szöveg és a dallam. Zayn lerohant az emeletről, amikor ő is meghallotta.
- Ez honnan? -mutogatva jött be a szobába.
- Haver, Én éneklem. -örvendett mellettem Sky.
- És meg lett beszélve Simon-nal? -tudakolta, felemelt szemöldökkel.
- Igen. A felettesem mindent megbeszélt Simon-nal. -válaszolta.- Na. De jó lett nem?
- Ezt te énekled? -bekapcsolódott.
- Ja. -mondta.
Elkezdte énekelni. Zayn is énekelni kezdett, torkaszakadtából. Csilingelt a hangja. Elképesztő volt. Tudtam, hogy melyik ez a dal, ez a Last First Kiss. Furcsának is tartom, hogy szeretem ezt a dalt, pedig nem ilyen zenéket hallgatok. Inkább azok a jó dubstep számok... azokat imádom. De... mikor ezt a dalt megmutatta nekem Mandy... elképedtem, hogy mennyire jó.
Halkan elkezdtem én is énekelni. Nem akartam túl feltűnően, de... Skylar észrevette, ahogy mozognak ajkaim. Rá csesztél. 
- Hangosabban, Jenna! -utasította.- Bátorság.- biztatott.
Zayn is rám mosolygott, s elkezdtem hangosabban énekelni. Jó érzés volt, mivel akkoriban mindig ezt énekeltem. Folyamatosan. Deszkázás közben is ezen a dalszövegen járt az agyam. Ez segített, hogy jobban vegyem a trükköket, ugratásokat.
-The end of the night we should say goodbye, But we carry on while everyone’s gone... -belekezdett Zayn az újabb dalba. Egy pillanatra abba hagyta, majd megvillogtatta a fogait.- Mi van? Nem ismeritek? 
- De. Change My Mind. -mosolyogtam, s folytattam amit elkezdett.- Never felt like this before-ore are we friends or are we more? As I’m walking towards the doo i’m not sure...
A dalt együtt folytattuk. Istenem. Mikor a végére értünk kicsit elérzékenyültem, de nem a szöveg miatt, hanem azért, hogy mennyire... összeillünk. Magam sem tudom, hogy ezt miért gondolom így, de... a végén össze mosolyogtunk. Jó érzés. De nem... neki ott van Perrie, akivel összeillik. Nekem itt van Skylar, kivel összeillek. Bár a mostani helyzet... mármint én nem igen... hogy is mondjam. Nem igen jövünk ki egymással? Talán ez a legmegfelelőbb kifejezés. Lehet, hogy most jól megvagyunk, de mi lesz holnap? Mi lesz jövőhéten? Mi lesz egy hónap múlva? Az is lehet, hogy holnap kiteszi a szűröm, s a kapcsolatunkkal együtt az életemnek is vége. Ki máshoz mennék? Talán Mandy-hez, de nem akarok a nyakukon lógni. Menjek... dolgozni. Muszáj munkába állnom. Nem tudom mi munkát végezhetnék.
- Öhm... -összeszedtem a gondolataimat, majd belekezdtem. Agy, most nem hagyhatsz cserben!, gondoltam.- srácok, én asszem megyek... -mit mondjak még? Hm... "Megyek munkát keresni?". Nem ez nem jó... -Sky, a laptopomat visszaadnád, kérlek? -ez már döfi. Nos. Ha a gép megvan, akkor nyugodtan tudok böngészni állás lehetőség iránt a neten.
- T-tessék. -átnyújtotta nekem.
- Köszi. Akkor. Pá, jó éjt. -intettem, majd eltűntem a lépcsőnél.
Besiettem a szobámba, ahol felnyitottam a laptopot. 
Jó öreg Google. Segíts rajtam., gondoltam, miközben rákattintottam az ikonjára. Rendben..., a kereső mezőre kattintottam. Állás lehetőség Londonban. Mihelyst behozta a találatokat, görgettem lefelé. Kisebb cikkeket néztem, könnyebb melót. 
- Bingó. -motyogtam.- Könnyű árú boltba eladót keresünk.... blabla.-lejjebb görgettem.- 18-22 év között...- még lejjebb görgettem.- próbamunka, Péntek 14:55.
Azt hiszem megvan a megfelelő... egyenlőre ez lesz a megfelelő. Remélem, hogy egy darabig bírni fogom. Péntek. Ma Szerda van, úgyhogy..., hogy ne felejtsem el írok egy cetlit, amit kiteszek a hűtőre. Péntek, péntek, péntek..., visszhangzott. 
Hamar meg is írtam a cetlit, ráírtam minden fontos információt. Ez áll rajta:

PÉNTEK

14:55

KÖNNYŰ ÁRÚ BOLT

KÉT SAROKNYIVAL ODÉBB

Nos igen. Azért épp ez a kifejezés, hogy "Két saroknyival odébb", mivel így jobban eszembe jut, hogy merre is kell mennem. Már régebben jártam arrafelé, úgyhogy nem lesz nagy problem belőle. Remélem.

24.r Allergia

A vacsit elfogyasztva ültünk le boldogan egymás mellé a kanapéra. A Tv-t bámultuk, amiben egy film ment, pontosabban az a film címe, hogy "Az utolsó műszak". Végül is két rendőrről szól a film, akik videóra veszik, mit is látnak minden nap. Milyen kabaréba kerülnek be, és mit nem tesznek meg azért, hogy az átlagos embereknek jobb legyen. Elnyerte tetszésemet.
A fejemet ráhajtottam a karomra, ami a térdemen pihent. Harry rám pillantott, én pedig visszanéztem rá. Elvigyorodott. Közelebb húzódzkodott hozzám. A lábát ő is felhúzta a kanapéra, és ugyan úgy elhelyezte két karját, ahogy én, azaz a térdére. Ujjával lökdösött, mármint bökdösött, ettől kicsit megmozgatva engem. Fel akarta magára hívni a figyelmet, de én megráztam a fejem, miután felhúztam a szemöldökömet. A film közepénél kiment a konyhába. Nem tudom miért. Nem jött vissza már 10 perce. A távirányítóért nyúltam, ami persze nem volt a közelemben. A Tv mellett volt. Odamentem tehát, és leállítottam a filmet. Imádom ezt a Tv-t, mert bármikor leállíthatom egy filmnél, ami izgalmas, ha behoznék valami nasit, vagy dologra mennék.
Kimentem a konyhába. Itt nincs. Benéztem a fürdőbe. Itt sincs. Nem tudom hova tűnhetett. A folyosón is végig "szaglásztam", hogy nyomára leljek. Komolyan. Nyomozósdit akar velem játszani... én vagyok a kutyája. Köszönöm. Nem volt más választásom, fel kell mennem a hálónkba, de semmi kedvem ilyenhez...
Felszaladtam a lépcsőn, fent a közös háló felé vettem az utamat. Az ajtó zárva, nem kulcsra, csak be volt csukva. Először bekopogtam -nem tudom miért, hisz ez közös szoba-, majd benyitottam. Itt sincs. Nem tudom mi lelte. Az összes szobába benéztem. Istenem, de utálom az ilyen nagy házakat! Egy embert nem lehet megtalálni!, mérgelődtem. Benyitottam a fürdőbe. Végre! Amint meglátott az ajtóban állva, becsukta az ajtót. Mihelyst becsukta, kulcsra is zárta. Ebbe meg mi ütött?, kérdeztem magamtól a jó kérdést. Kopogni kezdtem az ajtón. Nem kaptam rá választ. Még hevesebben ütögettem, hogy nyissa már ki.
- Harry -szólongattam-, minden rendben?
- Ne gyere be! -megszólalt. Hogy mennék be, ha kulcsra zártad? Észlény. De az enyém. 
- Áruld el, hogy mennék be, kulcsra zárt ajtón? -mondtam viccesen. Hallottam kuncogását.- Beeresztenél?-kérleltem.
Kinyílt az ajtó. Ott állt a tükör előtt. A haja csupa víz, lelapulva.
- Mi a baj? -kérdeztem félénken, óvatosan, miközben lassan közelítettem hozzá.
- Ne közelíts! -utasította, így hát hátráltam. Vissza találtam az ajtóhoz. Megrémisztett.- Ajj.-a fejére csapott.- Nem úgy gondoltam.- most ő jött közelebb hozzám.- Csak rosszul vagyok. Nem akarlak sugárban lehányni, Mand.
Na erre még jobban hátráltam.
- Akkor ne közelíts! -mondtam komolyan, megrémülve. Kiléptem az ajtón, amit becsuktam  magam előtt, védekezés képen, el ne kapjon a "sugár fertőzés".- Még is mitől van? A salátától? -kérdeztem.
- Azt ettem utoljára. -motyogta halkan.
Belegondoltam abba, hogy én is salátát ettem, ugyan azt mint ő. De mégsem vagyok rosszul.
- Te jól vagy? -kérdezte bentről.
- Én... igen, jól vagyok. De... -észbe kaptam. Persze, a retek! Mind annak az oka. De hülyeség... egy ártatlan kis retek?, összehunyorgattam a szemeim, Bár van benne valami.
- Figyelj... nem lehet, hogy a retek romlott volt? -kérdeztem.
- Nem. Még friss volt. -válaszolt.
- És mi van, ha te is allergiás vagy rá? -tettem fel a tényt.
Kinyitotta az ajtót. Lepetten álltam meg előtte, ő pedig komoly tekintettel. Nem tudom mit akar. Kérlek, ne csókolj meg! Ne csókolj meg!, kérleltem magamban, Csak azt ne!. 
Az arcomhoz emelte a kezét, majd végig simított rajta. Furcsa gesztus, ilyen pillanatban.
- Régebben nem voltam... nem lettem rosszul tőle. És ha igaz is lenne, akkor miért pont hánytam tőle? Mért nem kiütésem lett, mint neked szokott? Bár nem láttam. -tette fel sorra a megválaszolatlan kérdéseket. Megfogtam a kezét.
- Mindenkinél máshogy van. Van aki pusztán émelyeg tőle. Én kiütéses leszek, te öklendezel. Van aki felpuffad. Van aki úgy érzi mindjárt megfagy, van olyan kit elönt a verejték. Olyan is van, aki prüszköl tőle. Nem mindenkinél ugyan az a reakció. -mondtam. Furcsán nézett rám.
- Te mióta vagy doki nő? -kérdezte gúnyolódva.
- Nagyon vicces vagy. -kinyújtottam rá a nyelvem.- Ha az ember allergiás, akkor arról több mindent meg akar tudni. -rákacsintottam, majd vigyorogva elfordultam, összefont karral. Elindultam már a lépcső fele, mikor egy erős kar megrántott, megpörgetett, majd a szorításába börtönözött.
- Ne menj messze. Meg mosom a fogam. -belesúgta a fülembe.
- Akkor önnel tartok, Monsieur. -belekaroltam.
- Rendben... Madam. -motyogta nevetve.
Egymást átkarolva mentünk vissza a fürdőbe katonásan, a lépcső előtt álltunk meg. A kis műanyag poharamat fogtam meg, amibe vizet töltöttem. A fogkefém a töltőn pihent -már egy ideje itt van... gondolom Harold vette, míg én oda voltam... s kórházban-, megemeltem. A víz alá tartottam, majd kevés fogkrémet nyomtam rá. Bekapcsoltam, majd mosni, pucolgatni kezdtem a fogam.
- Harry -motyogtam, a számban még mindig bent a fogkefe.- Légyszi, vedd majd le nekem a fogselymet.- A tükörben lévő arcára helyeztem tekintetem, így alakítottunk ki egymás köz szemkontaktust. Rögtön kinyitotta a szekrény ajtót, amit én sosem értem fel, majd levette nekem a kért tárgyat. Mosolyogva fogadtam el tőle.
A fogkefét már nem tartottam hasznosnak, és éreztem már fogaim tisztaságát. A poharamért nyúltam, miután a pucoló "eszközt" letettem a mosdókagyló szélére. Szívtam be egy kis vizet a számba, össze ráztam, majd kiköptem. Elismételtem ezt a kombinációt. A fogkefét, a pohárral együtt kiöblítettem. Az első említett tárgyat visszahelyeztem a töltőre. Időközben Harold, Drágámra pillantottam.
A fogselymet használatba vettem. Styles levette a maga fogselymét, majd pucolgatta vele a saját fogsorát.
Pár tisztító huzigálás múltán megkértem, hogy rakja nekem vissza. Elvettem a kezéből a fogkeféjét, amit igyekezett visszarakni, de én megelőztem. Rendes gesztusból raktam a töltőre. A szájvíz a csap mellett várt rám, hogy kortyoljak belőle, összeráztam a lötyit, majd kiköptem. Harryre néztem, hogy odaadom neki, használhatja az enyémet, mivel elfelejtett magának venni. Neki elfogyott.
- Köszönöm. -mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- A kupakot rendesen csavard vissza a tetejére, és rakd vissza a helyére, légyszíves. -kértem, miután befejezte cselekedetét.