15.r

* Harry szemszöge *

- Menjek veled? - kérdezte Zayn.
- Nem kell kösz. Csak velem akar beszélni. - nyúltam a dzsekimért, és beszálltam a kocsiba.
10 perc alatt haza értem. Annyit láttam, hogy Mandy a lépcsőn ülve vár... sír. Oda mentem hozzá, leültem mellé.
- Harry. - mondta sírva. - Szeretlek, ugye tudod?
- Igen. És én is szeretlek mindennél jobban. - adtam egy csókot a homlokára.
- Szeretnék hozzád költözni. - ölelt meg.
- Mert?
- Nem bántsad. - még tovább ölelt. - Skylar... azt hiszem... - hebegte - akar valamit. Vagy nem tudom.
- Mit csi...
- Megcsókoltam. - vágott közbe a szavamba. - Skylart.
- Miért? - toltam el magamtól, és felálltam. Mandy is felállt.
- De én téged szeretlek. Nem tudom mi a franc van velem. - szerintem részeg. Sőt biztos is. Kisírt szemmel állt előttem az égre nézett. - Milyen szépek a csillagok. - rogyott össze. Teljesen a frászt hozta rám.
- Mandy. Hallasz? - gyengéden csapkodtam az arcát. - Mandy!
Bevittem gyorsan a házba, majd az ágyamba fektettem. Biztos fáradt. Túl sokat ivott. Azért hívtam a mentőt, biztos, ami biztos.
5 perc múlva jöttek is, és elvittek a kórházba.
Bevitték egy szobába, majd mondták, hogy várjak kint. Vártam. Sokat vártam.
- Mr. Styles? - nézett rám egy szemüveges magas doktor.
- Igen? - pattantam fel a székből.
- Most már bemehet. - mutatott az ajtó felé. - Annyit még elmondok, hogy nincs semmi baja. Csak túl sokat ivott. A fejét beverte amikor összeesett. Azért estére itt marad. Majd holnap reggel ismét megnézzük hogy van. - közölte velem az orvos, amire én csak bólogattam.
Bementem a szobába, és láttam, hogy a lány alszik. Mosolyogni kezdtem. Nagyon aranyos. Leültem mellé.
Fogtam egy széket, oda fordítottam, és megfogtam a kezét. Oda hajoltam hozzá, majd megcsókoltam a nyakát. Ott aludtam mellette.
Pár perc múlva Skylar hívott. Bevallott mindent....

Reggel felébredtünk. Mandy is felébredt. Az orvos bejött, és megvizsgálta, addig nekem kint kellett várakoznom. Nem lett semmi baja. A fejét fogta csak, de minden rendben volt, amikor kijött.

* Mandy szemszöge *

Iszonyatosan fáj a fejem. Harry itt volt velem mindvégig. Nagyon szeretem. És látom, hogy megbocsátott.
- Ilyet még egyszer ne csinálj! - fogta meg a kezem, majd a kocsihoz mentünk. Haza fuvarozott. Vagyis haza mentünk. Én ledőltem a kanapéra. Harry csak állt. Nem tudtam mire gondolhat. Engem nézett mindvégig.
Kiment a konyhába csinálni valami kaját. Én addig csak feküdtem, és a telefonomat nézegettem.
Láttam 3 nem fogadott hívást, és 7 üzenetet. Nagy részét Skylartől. Egy párat pedig a srácoktól.

* Skylar üzenetei *

' Mandy. Bocs, ha valamivel megbántottalak. Ha költözni akarsz akkor jó.
' Ne haragudj, ne magadat hibáztasd. Eltűnök az életedből.
aztán...
' Mandy... hívj fel!!
és... (a hetedik)
' Szeretlek!

Na az utolsónál álltam meg. A kezemet a telefonnal együtt magam mellé "döntöttem". Szeret? De én már mondtam neki, hogy hagyjon békén. Én Harryt szeretem. Ezen gondolkodtam.
Harold közben lehuppant mellém a kajával a kezében. Ő sem evett, úgyhogy két tányér volt nála. Amíg még mindig agyaltam Harry megszólalt.
- Mi baj van? - ekkor megráztam a fejem, és felültem.
- Semmi. - a villát megfogtam, majd elkezdtem enni.
- Tudom, hogy Skylar szeret téged. Szerelmes beléd. - lefagyott képpel mondta. - Tegnap este felhívott. Mindent elmondott.
- De én őt nem szeretem Harry. - öleltem meg, amire ő eltolt magától.
- Tudod, hogy én is szeretlek. De ez semelyikőnknek sem tenne jót. Ez már a sokadik. - felemelte a tányérát, és kiment a konyhába. Én amikor megettem az ajtó felé siettem, kinyitottam, majd magam mögött bevágtam azt. Szó szerint. Munkába mentem, ahol összetalálkoztam Skylarrel. Nem akartam vele beszélni, nem akartam ránézni. Stúdiózás után meglátogattam anyát. Még mindig a kórházban feküdt. Megkérdeztem tőle hogy van. Az orvosával is beszéltem.
Majd haza mentem. Harry lakásához haza.
Nem volt otthon senki. Örültem neki. Most az egyszer. Elkezdtem zenét hallgatni, és keverni is.
Körülbelül 20 perc múlva hívott valaki.

- Szia Mandy. Átmehetek? - Louis az. Csak neki lehet ilyen vidám hangja.
- Szia. Persze át. - mosolyogva mondtam. Nem hiszem, hogy észrevette.

Letettük a telefont. Pár perc alatt nálunk is volt.
Üdvözöltem, majd beinvitáltam a lakásba.
Leültem a kanapéra, majd a telefonomban nézegettem mindig azt az üzenetet, amit Skylar írt. Hogy "Szeretlek!". Louis kivette a kezemből a telefont, és megnézte mit nézek annyira.
Maga mellé tette a telefont.
- Akkor ezért ilyen Harry. - mondta.
- Mert? - kérdeztem értetlenül.
- Ugyan már Mandy. Megcsaltad! Harry mindig rólad áradozott.
- Én nem... - álltam fel, majd a telefonomat elvettem Lou mellől. Vagyis szerettem volna.
- Harry iszonyatosan oda van érted Mand. - fogta meg a kezem.
- Engedj el! - förmedtem rá.
- Nem engedlek el. Addig, amíg el nem mondasz mindent. Nem fogok árulkodni. Nem vagyok olyan. -
Elmeséltem neki az egészet. Meg bíztam benne, mert Louis az őrültségén kívül elég megbízható.
De a Zaynes részt kihagytam belőle.
Figyelmesen nézte végig. Ott vártunk Harryre, mikor jön haza. Végül délután 3-kor haza ért.

Én ültem a fotelben, a lábamat magamhoz csatolva. A homlokomat a térdemre döntöttem. Louis állt fel, és üdvözölte Harryt. Próbált kibékíteni minket. Lou nagyon jó fej.
Hallottam valami motyorgást. Én csak elgondolkodtam mindenen. És sírni kezdtem. A szipogásom hallatszott.

* Harry szemszöge *

Louis itt van? Mindegy. Talán feldobná a napom.
- Szevasz. - lepacsiztunk egymással.
- Hello. - köszöntem vissza.
- Tudod, Mandy mindent bevallott. Ha nem gond én is elmondtam neki mindent, amit te mondtál nekünk róla. Eléggé ki van bukva. Vagyis... én látom rajta, de nem akarja mutatni.
- De én nem akarok olyan lánnyal járni, aki szarik az érzéseimre érted? - suttogtam.
Egyszer csak szipogást hallottam a nappali felől. A cuccaimat csak leejtettem a földre, Louisnak neki mentem. Láttam, hogy Mandy ül a fotelben. Odamentem hozzá.
- Mandy. - mondtam lágyan a lány nevét, aki tovább szipogott. - Hallod. Nem tudok könnyen.. mondani semmit. Louis mondta, hogy mit mondtál neki. Nem egészen részletesen, de a témát. Tudom, hogy szeretsz. Én is nagyon. Csak. - ekkor hajtotta fel a fejét.
- Mi csak? - könnyes szemmel nézett rám.
- Csak ígérj meg nekem valamit. Mindent elmondasz. - néztem bele a szemébe, és a karját dörzsölgettem.
Nagyon szerelmes vagyok belé. Semmiképp nem akarom elveszíteni.