17.r

Anya orvosával megejtettem pár szót.

- Édesanyád egyre jobban van. Felmerült az a lehetséges dolog, hogy hamarosan felépül teljesen. Már a jeleket adta. Hallani hall, meg érinteni is tud. Csak beszélni nem tud. Ilyent már rég nem láttam, hogy egy kómából felkelő beteg érezni és hallani tud, de beszélni még nem. A szorításaival jelez. - mondta az orvos. 

- Rendben. Köszönöm. Holnap is meglátogatnám. 

- Rendben Mrs. Beau. - köszönt el tőlem az orvos. 

Sokat javult anya állapota. Hamarost felépül. Jó is lenne....

Haza galoppoztam. A kulcsot a kulcslyukba dugtam, elfordítottam azt, a kilincset lenyomtam, és már bent is voltam. Nem volt otthon senki. Biztos vásárolni van, vagy próbán... inkább az utóbbi. 

A hűtőbe belestem. Nem volt benne túl sok minden. 

Felhívtam Harryt, hogy hol van, kiderítem akkor is. Próbájuk van. 

- Azért egy üzenetet hagyhattál volna. Tudod, hogy nincs itthon semmi kaja? - teremtettem le. 

- Hagytam is kis morci. - nyugtatott le. - Ott van a hűtőajtón. 

- Francokat van ott. - eddig nyitva tartottam a hűtőt, keresni benne valami ehetőt. Amikor mondta, hogy annak az ajtajára van ráragasztva becsuktam. Tényleg ott volt. - Hupsz. Bocsi. Szeretlek. - gyorsan kinyomtam. Ezt az égést. Na mindegy. Akkor bevásárolok. 

Fel a vállamra a táskám, az ajtót kinyitom, majd mögöttem be. 

Arra gondoltam, hogy bevásárolok apának is. Átmentem a 2 háztömbnyire odébb lévő házikóba, kopogtattam. 

Apa nem sok idő múlva kinyitotta az ajtót. 

- Szia apu. Nem kell valami a boltból? Épp most megyek bevásá....rolni. - beléptem az ajtón. Le voltam nyűgözve. Apát előléptették vagy mi van itt? - Itt meg mi történt? - emeltem meg egy aranyozott réz szobrot. Gondolom az volt, mert volt súlya.

- Új állást kaptam. Naponta fizet 150 fontot. - lehet, hogy ez nem hangzik először soknak. Vagyis, ha dús gazdak szemszögből néznétek. De még mindig jobb a napi 75 fontnál... 

- Az remek. Szóval akkor nem is kell bevásárolni? 

- Nem kell kislányom. De azért köszönöm. Anyád hogy van? Voltál már bent nála? 

- Igen. Nem olyan rég. Sokkal jobb az állapota. Az orvos mondta, hogy lehet hamarost felépül. - megöleltük egymást. 

*****

Először zöldségeshez mentem. Vettem pár paprikát, paradicsomot, salátát, és uborkát. 

Utána mentem a húsboltba. Vettem szalámikat. 

Majd a pékségbe mentem hazafelé. Vettem kenyeret, meg zsemlét. 

Haza mentem, bepakoltam mindent a helyére, majd nekiálltam kaját csinálni. 

Arra gondoltam, hogy csinálok salátát. Össze vagdostam csíkokra a zöldségeket, 

egy tálba bele kotortam őket, majd össze kevertem. A szalámikat is felcsíkoztam, de azokat egy külön tányérra tettem. Egy pár zsemlét pirítottam meg, hogy finom meleg ropogós legyen. Ebédnek ez szerintem jó. 

Harry pont jókor jött, éppen készen voltam a tálalással. 

- Szia szépfiú. - az ajtó csukódására léptem ki a konyhából az előtérbe. 

- Szia. Mi jót csináltál? - lépett ő is közelebb hozzám, majd a fürtjeit kócolgatta. 

- Majd az asztalnál megbeszéljük. Csináltam egy kis ebédet. - húztam magam után a konyhába. 

A szeme.. folyamatosan azt figyeltem. A szája nem mosolygott. De a tekintetén láttam az örömöt.
Leültünk egymás elé, és a tányérunkra raktunk egy-egy kupac salátát, hozzá több csíknyi szalámit.
- Akkor ezt csináltad ma. - nézett a tányérjára.
- Miért? Nem tetszik? - fontam össze magam előtt a kezeimet, és durcás arcot vágtam.
- Biztos finom. - mosolygott. - Csak másra számítottam.
- Anyát is meglátogattam. Lehetséges, hogy hamarost felépül. - fogtam a villát amit a saláta kupacba szúrtam, majd azt megettem.

Megettük az ebédet. Elmosogattam minden piszkos edényt, majd a helyükre pakoltam őket.
Felmentem a hálóba, és a laptopomat vettem elő. Elkezdtem böngészkedni.
A leendő fősulinak a honlapját nézegettem. Olvastam róla. Elég jól hangzik. Meg tetszetős is.
- Mit csinálsz? - egy lágy hangot hallottam a tárva nyitott ajtó felől.
- Á.. - legyeztem - csak a fősuli honlapján lógok.
Közelebb jött, és ő is szemügyre vette. Leült mellém, majd együtt nézegettük.


* Délután 4 óra *

- Eljönnél velem egy randira? - kérdezte Harry a nappaliban a falnak dőlve.
- Hova vinnél? - húztam a vállam.
- Mozi?
- Mozi. - kitalálhatott volna jobbat is... de már mindegy.

Készülődni kezdtem. Hamar kész lettem, körülbelül 15 perc alatt kész voltam.
El is indultunk. Megnéztünk egy romantikus filmet. Ő először vígjátékot akart megnézni, de rá kényszerült a választott filmre.
- Két közepes Pop-Cornt kérnék. - mondtam a kukoricásnak. - És két nagy kólát. - fűztem hozzá. Azért én kértem, mert nem akartam, hogy Harryre rászálljanak. Ő addig egy baseball sapiban állt, amire rá volt húzva még egy csukja. Mázli. Nem ismerte fel senki. A film alatt a sapkáját levette, de a hajkoronája miatt a csukja fontos volt, hogy maradjon. Én a vállára döntöttem a fejem.

* Két óra múlva *

- Ugye, hogy jó volt a film? - kínoztam még egy kicsit.
- Haha. - nyomott egy csókot a számra. - Nem volt olyan kínos. - nevetett. - Na gyere, induljunk haza.
Harry kinyitotta nekem az ajtót, amint beültem be is csukta. Láttam a koncentráló tekintetét, meg azt is láttam az arcán, hogy valamin nagyon gondolkodik. Szeretem ezt az arckifejezést.
Mosolyogni kezdtem rajta, amit nevetéssel fejeztem be. Mikor a biztonsági övét bekapcsolta, akkor felfigyelt a mellette röhögő Mandyre. Azaz rám.
- Min nevetsz? Valami van az arcomon? - a visszapillantó tükörbe kezdte el fürkészni magát.
- Nem. Csak amikor láttalak az előbb. Olyan képeket tudsz vágni. Ezért szeretlek én téged. - vissza adtam azt a csókot, amit ő az előbb adott.
Mosolyogni kezdett.
Az út alatt kaptam egy üzenetet.

" Szia csajszi. Gyere Skylarékhez. MOST!! Jay. "

Mi lehet ennyire fontos? Mindegy. Harryvel oda mentünk. Kiszálltam a kocsiból.
Be kukucskáltam az ablakon. Annyit láttam, hogy Sky bunyózik Zaynnel. Jenna meg ott ordít rájuk, hogy nyugodjanak le. Mikor BB. meglátott minket rögtön beengedett.
- Arra gondoltam, hogy csak te jönnél. Miattad vesztek össze. Mind részegek Mand. - tájékoztatott.
Várjunk... oopsz. Harry. El kell tüntetnem innét. Mielőtt megtudja mi volt Zaynnel.

De már késő volt. Harry szétválasztotta a srácokat.
- Ez meg mi? - üvöltött rájuk.
Oda mentem Harry elé, és elráncigáltam onnan. - Ne szólj közbe. Majd én megoldom. Most kérlek menj haza. - könyörögtem neki. - Bízz bennem! Kérlek!
Harold zavartan és kissé dühösen ment ki a lakásból. De nem ment haza. A kocsiba ült.
Az ablakban álltam, és... basszus. A telefonom. A kocsiülésén hagytam.
Kirohantam, kinyitottam az ajtót.

- Ez meg mi? - mutatott egy üzenetet.
Kivettem a kezéből, és elolvastam. Ez az az egyik üzenet, amit Zayn írt. A rohadt életbe.
- Harry. - hátrébb álltam a kocsitól, mert láttam, hogy valami baj lesz. Kiszállt a kocsiból, és berontott a házba. Futottam utána, hogy ne csináljon hülyeséget. A nevét kiáltottam.
Harry Zaynt fogta neki a falnak.
- Harry. Ne csinálj hülyeséget kérlek.
- De mi az, hogy vele csaltál meg? - rám ordított. Ekkor összeszorult a torkom. Nem kaptam levegőt. Harry kezét fogtam, majd Jennára néztem, aki kiszaladt a konyhába. Én a padlóra görnyedtem.

* Harry szemszöge *

- Te utolsó féreg! - ordítottam Zaynre. - Hogy tehetted? Azt hittem tesók vagyunk.
- Harry. - próbált ellökni magától. - Engedj el. Mindent megmagyarázok.

Súlyt éreztem a karomon. Ugyan még Zaynt a falnak nyomtam, de nem bírtam már sokáig. Én tartottam valamit. Elengedtem a faltól, majd valaki kezét fogtam meg. Hátra pillantottam és már láttam, hogy az a valaki, Mandy. Leguggoltam mellé, majd az arcát kezdtem el gyengéden csapkodni. Nem ébredt fel.
Jenna mentőt hívott, ami nem sokkal később ki is jött és egy ágyra rakták a lány testét.
A mentőautóba beültem és a kezét fogtam. Minden rosszat elfelejtettem róla.

Mikor beértünk a kórházba a sürgősségire vitték. Én nekem kint kellett várnom, vártam is.
Fél óra múlva jött ki az orvos. Oda mentem hozzá és megkérdeztem, hogy mi baja a lánynak. Elmondta, hogy pánik rohamot kapott. Fel fog épülni, de bent kell tartaniuk éjszakára. Reggelre már biztos jobban lesz.

Ekkor gondolkodtam el azon, hogy min ment keresztül. A kapcsolatunk, az édesanyja. Egy egész stresszből álló világban él. Agyaltam. Agyaltam azon, hogy inkább hagyjam.... vagy vele maradjak. A mindenem azt sugallta, hogy el kell engednem. De az eszem és a szívem nem engedte. Tudtam, hogy őt szeretem, és hogy jobbat úgy sem találnék. De még fiatal vagyok.

16.r

* Harry szemszöge *

Felálltam a guggolásból Mandy mellől. Nem nagyon akarta, hogy lássam, mert vissza hajtotta a fejét.
Szörnyen érzem akkor magam, amikor sír. Olyankor én nekem is sírhatnékom van. De most csak nagyon elszomorodtam. Még mindig szipogást hallottam. Louishoz mentem, aki mosolyogva állt.
- Szeretem őt Louis. - mondtam neki komoly tekintettel.
- Látom rajtad haver. - bólogatott.
Felvettem a földről a cuccaimat, a pulcsit felakasztottam a fogasra, a kulcsot a nappaliban álló asztalra dobtam. Louis beszélni kezdett Manddel... nem tudom, hogy miért vele beszél inkább.
Kimentem a konyhába és öntöttem ki egy pohárba jeges teát a szomorkodónak.
- Kicsim. - szólítottam meg. - Hoztam neked teát. - tartottam felé a csészét. Felhajtotta a fejét, a kezét kinyújtotta. A lábát maga elöl a földre emelte, majd inni kezdett.
- Harry. Sajnálom. - nézett rám kisírt csodaszép szemeivel.
- Tudom. - mosolyogtam rá, majd egyet pislogtam közben.
Miután megitta a teát felállt, majd kiment a konyhába. Leültem a fotelba, amelyben Mandy ült. Mosolyogva és büszkén követtem szemeimmel a lány mozgását. Tommy kézfejével csapta meg a karom, hogy figyeljek rá. Oda néztem, és csak bólogatott.

* Mandy szemszöge *

Nem tudom elmondani neki a teljes igazságot. Nem akarom, hogy a banda feloszlasson. Mindennek én lennék az oka. Nem. Ezt nem tehetem meg.
A srácok összenéztek, amikor én vissza lépdeltem a nappaliba. Egy zsepit fogtam a kezemben, megtöröltem a szemem majd az orromat kifújtam.
Harry mosolygott. Nem tudom miért. Felállt. Közelebb jött hozzám. Megfogta a derekam, majd magához húzott. Közben Lou elment. Magához húzott, és a fülembe suttogta.
- Büszke vagyok, hogy a pasid lehetek.
- Nem érdemellek meg téged. - csúszott ki a számon.
- Miért? - tolt odébb.
- Mert te egy ismert ember vagy, akiért olyan sokan oda vannak. Én meg csak egy lúzer. - néztem a földre.
- Dehogy vagy te az. Figyelj. Én szeretlek, és ez így is marad egy nagyon hosszú időre. - húzott vissza magához, de most átölelve.
Elmondtam neki volna azt, amit Zaynnel műveltem. De féltem, hogy baj lesz belőle.

Este hét óra *
Ideje lenne kicsit megnyugodnom. Ha normálisan akarok élni... el kell felejtenem.
Gondolkodás után bementem a konyhába, és a telefonomat vettem elő először. Ismét Skylar üzenetét lestem meg. De őt is elakarom felejteni. Ki töröltem egytől-egyig. A fent fürdő Harrynek és magamnak melegszendvicset csinálok vacsira.
Hamar el is készült. Harold még nem jött le, egyedül vacsoráztam meg. 3 szelet melegszenyát egy tányérra, majd azt egy tálcára pakoltam. Fel lépdeltem a lépcsőn, ügyelve arra, hogy ne botoljak meg a fokokban.
FINISH! Nem estem el. Na abból lett volna a nagy csattanó. Kerülhettem volna vissza a kórházba.
A lábammal kopogtattam a fürdőszoba ajtón.
- Mandy? Te vagy az? - szólt ki egy mély hang.
- Én vagyok. Hoztam valamit. - kuncogtam.
- Nyitva.
Benyitottam, majd a habok között fekvő Stylest láttam meg.
Leültem a kád szélére, majd az a mellett lévő kis asztalkára az aznapi vacsit.
Be nyúltam a vízbe, és megfogtam Harry kezét. Kiemeltem, majd vissza dobtam. Ezzel szórakoztam egy darabig, amíg Harold az utolsó esésnél meg nem állította a karját.
Mint egy zakkant. Úgy viselkedtem. Közben csak magam elé bámultam, majd úgy nevettem.
Harry a szemem előtt rázta a kezét, hogy mért fagytam le. Rögtön felkaptam a tekintetem, és egy kis nevetésbe kezdtem.
- Szép tested van. - fogtam meg a kockás hasát.
- Te sem panaszkodhatsz. - kacsintott vissza. - Mandy. Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?
- Igen. - bólintottam.
- Akkor miért csak Louisnak mondod el ami bánt? - komor arccal nézett a plafonra.
- Lou? Nem is tudom. - törtem a fejem - Ő az a srác, aki lökött, de még is megbízható. Tudod vannak olyan dolgok, amiket nem kell elmondani másnak. Mert azzal egy egész életet tönkre tudsz tenni. Akár a magad, akár más életét. Vagy mások életét. Egy nagyon mély titok van bennem. De ezt nem árulhatom el. De majd idővel. Talán. - öntöttem ki magamból mindent csendesen.
Harry ebbe beletörődött.
- Rendben. Csak ennyit akartam tudni. Igazad is van. Amiről nem tudok, az nem fáj, nem igaz? - mosolyodott el. Én vissza mosolyogtam, majd bólintottam egyet. Kiszállt a kádból, én oda adtam neki a törülközőt.
A vacsoráját megette, majd az üres tányért, tálcát levittem a konyhába, elmosogattam, majd elrakosgattam.
A hálóba mentem. Letusoltam gyorsan, felkaptam egy pizsit, majd bebújtam Harry mellé az ágyba.

Reggel elég korán keltem. Nem tudok aludni. Az az érzésem van, hogy beszélnem kell Zaynnel.
Kikászálódtam félholtan az ágyból. Ilyenkor korán reggel mindig ez van. Vak vagyok, ügyetlen, és úgy járkálok mint egy zombi. Szó szerint.
A tatyómból kikutattam pár random ruhát. Arra gondoltam, ma olyan gótos leszek.
Amilyen gyorsan... francokat! Lassan felvettem egyesével a ruhát.
Lementem ettem egy lekváros kenyeret. Küldtem Zaynnek egy üzenetet.
1 óra múlva vissza üzent, hogy 10 perc múlva indulhatok.
El is indultam.
Mikor becsöngettem Skylar nyitotta ki az ajtót.
- Szia Mandy. Rég lát...
- Hali, Zayn? - vágtam közbe a szavának, majd betolakodtam.
- Ööö.. izé. Fent van... - tátogatta a száját. Majd nem szólt semmit.
Én felmentem a lépcsőn. Halk éneklés szűrődött ki az egyik szoba ajtaja mögül. Gondolom Zayn énekelt.
Bekopogtam, majd kinyitottam.
- Remélem nem zavarok meg semmit. - épp bent volt Perrie. - Szia Perr. - köszöntem neki, majd a fejem kicsit elfordítottam, és a szemem megforgattam.
- Szia Mandy. Nem zavarsz. Mondtad, hogy beszélni szeretnél. - állt fel az ágyszéléről, és betessékelt.
- Igen. - mutogattam mindenfele a kézfejemmel. Nem feltűnően azt még hozzá teszem.
- Perrie. Hoznál nekünk valami üdítőt? - próbálta elzavarni Perriet. Le is ment.
- Gyorsan szeretnék ezen túl lenni. Ami megtörtént, azt nem lehet már jóvá tenni.
Ami közöttünk volt, már nincs. Senki nem beszél róla. Nem is történt semmi. Ok? - magyaráztam Zaynnek.
- Ok. - bólogatott. - Én is ezt akartam mondani. Erre is gondoltam. Nem akarom tönkre tenni senkinek az életét. - Huh. Megkönnyebbültem. Habár hülye idióta lenne, ha elárulná, hogy viszonyunk volt egymással.

Bementem anyához a kórházba.
Egyre jobb az állapota. Próbálom minden nap meglátogatni.