13.r

Harry elmondta Jaynek, hogy mi a helyzet.
Jenna elindult, és pár perc alatt csengetett.

* Skylar szemszöge *

Mandy még mindig szomorú. Szörnyű lehet most neki ez a helyzet.
Én is átéltem már ezt, csak apámnál. Rettenetes volt. Az egyik legfontosabb ember, akit te szeretsz. Mindig őt választja el tőled az élet.

* csengetnek *

- Hali, - egy színes hajú csajt látok állni az ajtóban. - Mand?
- Szia. - intettem befelé. - Az emeleten van. Még mindig nagyon ki van bukva.
Jenna felrohant az emeletre.
Csinálok Mandynek valami reggelit, és narancslevet.

* Jenna szemszöge *

Felrohantam gyorsan, benyitottam. Láttam, hogy az ágyban szomorkodik.
A barátja rám nézett, felállt, majd Zaynnel együtt kiment a szobából. Amilyen "kemény csaj" vagyok annyira érzem át a barátok fájdalmait, boldogságát. Odalépkedtem lassan az ágya mellé, leguggoltam.
- Hogy vagy? - kérdeztem tőle, és megöleltem.
- Jenna. Meghalt anyu! - sírni kezdett ismét.
Valaki nyit be az ajtón. Én hátra nézek, és látom Skylart egy tállal a kezében. Felálltam, és elvettem tőle.
Ő nem ment ki a szobából, inkább bent maradt. Kért egy szabadnapot magának és a lánynak.
Fogott egy széket és leült az ágy elé. Nézte ahogy eszik. Látszott az arcán az elégedettség. Örült, hogy eszik végre. Tegnap dél óta nem evett semmit.
- Köszi Sky. - néztem rá, majd ő is visszanézett, és Mandyre.
- Ízlik? - kérdezte Skylar. - Legalább eszel valamit. Kértem neked szabadnapot. Nem kell aggódnod, Lucas megértette a helyzetet.
- Szeretlek Sky. - egy mosolyt villantott, majd ismét egy harapást a szendvicsbe.
Skylar lepett arccal állt fel, majd kiment a szobából. Gondolom nem várta ezt a szót..

* Mandy szemszöge *

Még mindig nagyon rossz érzés. Félre pillantottam a komódra, amin én és anyu vagyunk.
Meg persze más képek is vannak... de csak azt az egyet néztem.
Jenna elköszönt tőlem, mert sietnie kellett egy deszkás "party"-ra ahogy ő fogalmazta.
Zayn jött be az ajtón, mikor Jay elment.
- Mandy. Szeretlek. - nyomott egy csókot az arcomra.
- Zayn. Én is szeretlek. - viszonoztam amit mondott. - De ne most. Nem vagyok abban az állapotban, hogy most ezt csináljam. Hagyj egy ideig. Kérlek. - könyörögtem neki, hogy ne hagyjon itt.
A fiú beletörődött, majd az üres tálcát kivette a kezemből, és levitte a konyhába elmosni.
Annyira fáradt voltam, aludtam.

Délután 3 óra *

- Mandy... Cseppem. - rázott meg valaki. - Kelj fel.
- Mi az? - kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Harry van itt.
- Van egy jó és egy rossz hírem. - egyszerre mosolygott, és szomorgott. - Melyikkel kezdjem?
- Kezd a jóval. - a kezem a szemem elé tettem.
- Anyukád... nos. - nem akarta kibökni.
- Anyu? Mi van vele. - hamar felültem. - Mondjad máár!!
- Anyukád nem halt meg.
Elkezdtem mosolyogni. Megöleltem őt, és mentem a ruhásszekrényhez válogatni a ruhák közt.
- De van még egy rossz hírem is. - nézte a kárpitot. - Az orvos megállapította, hogy kómában van. Az állapota stabil, de nem lehet tudni, hogy kinyitja-e a szemét, vagy... - itt már nem akarta folytatni.
Nem érdekelt. A lényeg, hogy él. Vagyis csak félig.
Meglátogattam a kórházban. Az orvos mondta, hogy idáig mit tapasztaltak. Az állapota még mindig stabil, aminek megörültem. Bementem a szobába, azt láttam, hogy mindenféle rá van kötve. Csak néztem ezeket az orvosi kütyüket, majd anyára tekintettem. Megöleltem, megpusziltam. Felhívtam Jennát, hogy anya csak kómában fekszik. Éljeneztünk mind a ketten. Én ismét sírni kezdtem, de örömömben.
Anya nem halt meg!
Este kilenc körül Harry háza fele vettem az irányt.
Becsengettem, és egy lány nyitotta ki az ajtót.
Nem mentem be. Elrohantam. A lány, aki az ajtót nyitotta szólt Haroldnak, hogy valaki jött.
Hazza utánam szaladt.
- Mandy! - a nevemet kiáltotta, de én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna és mentem tovább. - Mandy! Kérlek állj meg! - megálltam.
- Mit akarsz? - ordítottam rá. - Fájdalmat akarsz okozni nekem? Azzal, hogy anyu nem hunyt el, és jobban vagyok nem kell tönkre tenned a kedvem! - elfordultam, és ismét elindultam.
- Halgas végig! - rántotta meg a kezem. - Gyere át hozzám. Mindent megmagyarázok.
- Ja persze. Bemutatnál a csajodnak? - gúnyos hangon rántottam ki a kezem.
- Nekem te vagy a csajom.  Ő csak az unokahúgom.
- Mi a neve? - rögtön meg szelidütem.
- Patricia. - mondta.
Átmentem hozzá. Bemutatott Patrinak, megmagyarázták mit keres itt.
A lány Londonban tanul, és ide szeretne költözni, hogy közelebb legyen az iskolához.
Én mindent félre értettem. De nagyon félre értettem. Elnézést kértem a lánytól a viselkedésemért. De ez a nap bonyolult volt.

* Zayn hívott *
- Mandy. Merre vagy?
- Szia neked is. - köszöntem vissza neki. - Harrynél éjszakázom. Mond meg Skylarnek is légyszi.
- Az okés. Megmondom neki.
- Pusza. - köszöntem el tőle.

- Ki volt az? - kérdezte Harold.
- Zayn kérdezte, hogy hol vagyok. - magyaráztam.

Ezzel megvacsiztunk, megnéztünk egy horrort. Ő ragaszkodott hozzá. Én nem nagyon csípem, de azért így este 11- kor a legjobb horrort nézni..! (ezt persze ironikusan értem).
Felvettem Harry egyik pólóját, és álomba szenderültem.

12.r

Az a hang Skylar hangja volt. Meglepett, mert semmi ilyen nem volt köztünk. Eddig. Ő megcsókolt, én csak egy puszit adtam neki. Azt hittem, hogy ő Harry. De tévedtem.
- Tudtam!! - mutatott rám. - Tudtam, hogy tetszem neked!!
- Sky? - néztem rá kérdően. - Azt hittem, hogy Harold vagy. - próbáltam magyarázni, de ő nem nagyon akarta elhinni. - Bocs, hogy mást hittél. - ezzel megöleltem. De ő nem ölelt viszont.
Elszakadtam tőle, majd lejött Zayn. Üdvözölt egy reggeli puszival. Nálunk ez szokás volt. Aki barát, annak egy puszi jár mindenkinek.
Megreggeliztünk, majd Harry is felkelt. Ő is megkajált, majd mentünk.
Ja, hogy még nem is mondtam. Délre kell a fiúknak egy interjúra mennie Dublinba.. velük tartok én is, mert még nem voltam ott.
Odaértünk *

- ÁÁ.. - szálltam le a gépről. - LEVEGŐŐŐ!! - vettem egy mélyet. - Nem érzem a lábaimat. - nevetek el.
- Nyugi. - odajött mellém Zayn és megveregette a hátam. - Én sem vagyok jobban. - mosolyra nyitotta száját.
Niall Harryre ugrott "lovacskázni". Egy darabig vitte, aztán letette. Louis nyugodtan jött Liammel... Nevetett a fiúkon. Beszállt ő is a hülyéskedésbe, majd odajött mellénk, és felhívta Eleanort, hogy minden rendben van. Megkérdezte tőle hogy van. Nem esett-e semmi baja. Mert ugye terhes.
Beértünk az interjúra.
2 óra telt el. Beültünk egy étterembe. Mindenki minket bámult az asztalnál. De lehet, hogy Niallt, ahogy eszik. Vagy engem, hogy ilyen szerencsés lehetek, és velük ülhetek egy asztalnál. De biztosan, nem engem bámulnak.. csak...

Megkajáltunk. Délután 3 óra. Megnéztük még a főváros nagy nevezetességeit, amire össz-vissz 4 órát szántunk, utána hazaindultunk.
Furcsálltam, hogy Bunny B. nem hív. Így felhívtam én.
* Telefonbeszélgetés*
- Szia, miért nem hívtál? - támadtam meg egyből egy kérdéssel.
- Ja bocs. - kezdett bele magyarázni valójába. - Deszkáztam a haverokkal. Elég későn is keltem, mert tegnap még buliztam is.. - itt elgondolkodtam, hogy én mikor buliztam már. Habár az életem eleve egy "buli"-nak mondható.

HAZAÉRTÜNK!*
Ismét a nagy sóhajtozások.
Haza mentem, Harry a többieket hazafuvarozta. Liamet, Lout és Niallt.
Skylar ott fogadott bennünket egy tál finomsággal.
Meg is ettük. El mentem fürdeni, majd el aludtam.

Másnap reggel egy üzenetre ébredek az ajtómban.
Anya írása volt.

" Drága Mandy.
Ha ezt a levelet megkapod, akkor tudd, hogy nagyon szerettelek!
Nem szeretnék neked nagy fájdalmat okozni vele.
Ha pénz kéne, akkor a bankszámlámról vehetsz le annyit amennyit szeretnél.
Apádat hívd fel, látogasd meg.
Kincsem. Nem kell okolnod senkit értem, ez az élet rendje.
Kérlek ne légy szomorú. Szeretném, ha mindenben ügyeskednél.
Szeretlek!
Anya. "

Ott helyben összegörnyedtem. Sírásba kezdtem. 20 perce megállás nélkül. Nem volt otthon senki, hogy meg vigasztaljon. Egy idő után összeszedtem minden erőmet, felvettem valamit.
Elsétáltam apuhoz. Persze még mindig anya járt az eszemben. Út közben is kisírtam a szemem.
Az emberek többsége megbámult. De engem nem érdekelt. A legfontosabb embert veszítettem el.
Bekopogtam az ajtón. Az egész rokonság ott volt. Odamentem apuhoz, és átöleltem. Ismét teljes szívemből elkezdtem üvölteni.
- MIÉÉRT? - csak sírtam. - Miééért? Mért pont őt?! - ordítottam. Felmentem a kis búvóhelyre, ahol mindig elbújtam és anyu csak ott talált meg. A szobámban van egy kis "szoba". Oda bújtam be mindig, és oda gyűjtögettem a képeket. Nem fértem be, de a képeket épphogy elértem. Leültem az ágyra, és a képeket nézegettem róla. Mosolyogtam, és sírtam is. A mosoly azért volt, mert a régi szép idők.... a sírás meg a jelen.
Lementem. Meg lett beszélve a temetés.
Apa hazavitt, leültem a kanapéra és bámultam magam elé. Ismét elkezdtem sírni.
A legrosszabb érzés, ha elveszíted az édesanyád. Az a legrosszabb. Az élet és a sors kegyetlen.
De nagyon kegyetlen.
Zayn hazaért, Sky még dolgozott.
Amint meglátott oda jött hozzám.
- Mandy. - szólított meg. - Mi a baj?
Rögtön a levélre mutattam. Elolvasta és megértette.
Átölelt. Felhívta Harryt, aki rögtön át jött. Zayn elment és vett nekem fagyit. Gondolta az segíteni fog. A filmekben látta.
Harry kis időn belül kopogott, és benyitott. Odajött hozzám és átölelt.
Szorosan.
- Mandy. Fogadd el. - egy csókot nyomott a homlokomra. - Nyugodj meg. Én itt vagyok melletted.
- De miért pont őt?! - ismét elkezdtem. - Mért nem engem?
Zayn megjött a fagyival, Skylar is jött vele együtt be az ajtón.
Elolvasta ő is a levelet. Rám nézett, és én is rá. Egy képzeletbeli ölelést folytattunk le.

Elmentem fürdeni, egy jó meleg vízben ejtőztem, amikor Harry belépett az ajtón.
Hozott nekem kakaót. Nagyon aranyos volt.
- Jobban vagy? - kérdezte.
- Egy kicsit. - még mindig szomorú voltam, de már sírni nem tudtam. Az össze könnycseppem kisírtam.
- Tessék. - nyújtotta át nekem a bögre kakaót. - Tudom, hogy szereted.
- Köszönöm Harry. - egy mosolyt elő tudott csalni. - Szeretlek! - odahajolt hozzám, és adott egy puszit.
Én még 10 percig feküdtem a kádban. Felöltöztem és elmentem aludni.

Reggel Harry ott ült az ágyam mellett. Nézte ahogy alszom.
Amint kinyitottam a szemem megláttam. Felcsillant a szemem, hogy ő örökre itt lesz mellettem.
Skylar benyit, hozott nekem reggelit.
- Köszönöm Sky. - felültem. Próbáltam enni, de alig ment le egy falat a torkomon.

2 óra múlva*

- Csá' Mandy. - üdvözölt Jenna vidám hanggal. - Nem megyünk le a parkba?
- Szia. Bocsi de nem. - utasítottam vissza azt, amit eddig nem.
- Mert? Valami gond van?
Harry elvette tőlem a telefont.