Jenna elindult, és pár perc alatt csengetett.
* Skylar szemszöge *
Mandy még mindig szomorú. Szörnyű lehet most neki ez a helyzet.
Én is átéltem már ezt, csak apámnál. Rettenetes volt. Az egyik legfontosabb ember, akit te szeretsz. Mindig őt választja el tőled az élet.
* csengetnek *
- Hali, - egy színes hajú csajt látok állni az ajtóban. - Mand?
- Szia. - intettem befelé. - Az emeleten van. Még mindig nagyon ki van bukva.
Jenna felrohant az emeletre.
Csinálok Mandynek valami reggelit, és narancslevet.
* Jenna szemszöge *
Felrohantam gyorsan, benyitottam. Láttam, hogy az ágyban szomorkodik.
A barátja rám nézett, felállt, majd Zaynnel együtt kiment a szobából. Amilyen "kemény csaj" vagyok annyira érzem át a barátok fájdalmait, boldogságát. Odalépkedtem lassan az ágya mellé, leguggoltam.
- Hogy vagy? - kérdeztem tőle, és megöleltem.
- Jenna. Meghalt anyu! - sírni kezdett ismét.
Valaki nyit be az ajtón. Én hátra nézek, és látom Skylart egy tállal a kezében. Felálltam, és elvettem tőle.
Ő nem ment ki a szobából, inkább bent maradt. Kért egy szabadnapot magának és a lánynak.
Fogott egy széket és leült az ágy elé. Nézte ahogy eszik. Látszott az arcán az elégedettség. Örült, hogy eszik végre. Tegnap dél óta nem evett semmit.
- Köszi Sky. - néztem rá, majd ő is visszanézett, és Mandyre.
- Ízlik? - kérdezte Skylar. - Legalább eszel valamit. Kértem neked szabadnapot. Nem kell aggódnod, Lucas megértette a helyzetet.
- Szeretlek Sky. - egy mosolyt villantott, majd ismét egy harapást a szendvicsbe.
Skylar lepett arccal állt fel, majd kiment a szobából. Gondolom nem várta ezt a szót..
* Mandy szemszöge *
Még mindig nagyon rossz érzés. Félre pillantottam a komódra, amin én és anyu vagyunk.
Meg persze más képek is vannak... de csak azt az egyet néztem.
Jenna elköszönt tőlem, mert sietnie kellett egy deszkás "party"-ra ahogy ő fogalmazta.
Zayn jött be az ajtón, mikor Jay elment.
- Mandy. Szeretlek. - nyomott egy csókot az arcomra.
- Zayn. Én is szeretlek. - viszonoztam amit mondott. - De ne most. Nem vagyok abban az állapotban, hogy most ezt csináljam. Hagyj egy ideig. Kérlek. - könyörögtem neki, hogy ne hagyjon itt.
A fiú beletörődött, majd az üres tálcát kivette a kezemből, és levitte a konyhába elmosni.
Annyira fáradt voltam, aludtam.
Délután 3 óra *
- Mandy... Cseppem. - rázott meg valaki. - Kelj fel.
- Mi az? - kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Harry van itt.
- Van egy jó és egy rossz hírem. - egyszerre mosolygott, és szomorgott. - Melyikkel kezdjem?
- Kezd a jóval. - a kezem a szemem elé tettem.
- Anyukád... nos. - nem akarta kibökni.
- Anyu? Mi van vele. - hamar felültem. - Mondjad máár!!
- Anyukád nem halt meg.
Elkezdtem mosolyogni. Megöleltem őt, és mentem a ruhásszekrényhez válogatni a ruhák közt.
- De van még egy rossz hírem is. - nézte a kárpitot. - Az orvos megállapította, hogy kómában van. Az állapota stabil, de nem lehet tudni, hogy kinyitja-e a szemét, vagy... - itt már nem akarta folytatni.
Nem érdekelt. A lényeg, hogy él. Vagyis csak félig.
Meglátogattam a kórházban. Az orvos mondta, hogy idáig mit tapasztaltak. Az állapota még mindig stabil, aminek megörültem. Bementem a szobába, azt láttam, hogy mindenféle rá van kötve. Csak néztem ezeket az orvosi kütyüket, majd anyára tekintettem. Megöleltem, megpusziltam. Felhívtam Jennát, hogy anya csak kómában fekszik. Éljeneztünk mind a ketten. Én ismét sírni kezdtem, de örömömben.
Anya nem halt meg!
Este kilenc körül Harry háza fele vettem az irányt.
Becsengettem, és egy lány nyitotta ki az ajtót.
Nem mentem be. Elrohantam. A lány, aki az ajtót nyitotta szólt Haroldnak, hogy valaki jött.
Hazza utánam szaladt.
- Mandy! - a nevemet kiáltotta, de én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna és mentem tovább. - Mandy! Kérlek állj meg! - megálltam.
- Mit akarsz? - ordítottam rá. - Fájdalmat akarsz okozni nekem? Azzal, hogy anyu nem hunyt el, és jobban vagyok nem kell tönkre tenned a kedvem! - elfordultam, és ismét elindultam.
- Halgas végig! - rántotta meg a kezem. - Gyere át hozzám. Mindent megmagyarázok.
- Ja persze. Bemutatnál a csajodnak? - gúnyos hangon rántottam ki a kezem.
- Nekem te vagy a csajom. Ő csak az unokahúgom.
- Mi a neve? - rögtön meg szelidütem.
- Patricia. - mondta.
Átmentem hozzá. Bemutatott Patrinak, megmagyarázták mit keres itt.
A lány Londonban tanul, és ide szeretne költözni, hogy közelebb legyen az iskolához.
Én mindent félre értettem. De nagyon félre értettem. Elnézést kértem a lánytól a viselkedésemért. De ez a nap bonyolult volt.
* Zayn hívott *
- Mandy. Merre vagy?
- Szia neked is. - köszöntem vissza neki. - Harrynél éjszakázom. Mond meg Skylarnek is légyszi.
- Az okés. Megmondom neki.
- Pusza. - köszöntem el tőle.
- Ki volt az? - kérdezte Harold.
- Zayn kérdezte, hogy hol vagyok. - magyaráztam.
Ezzel megvacsiztunk, megnéztünk egy horrort. Ő ragaszkodott hozzá. Én nem nagyon csípem, de azért így este 11- kor a legjobb horrort nézni..! (ezt persze ironikusan értem).
Felvettem Harry egyik pólóját, és álomba szenderültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése