- Tudtam!! - mutatott rám. - Tudtam, hogy tetszem neked!!
- Sky? - néztem rá kérdően. - Azt hittem, hogy Harold vagy. - próbáltam magyarázni, de ő nem nagyon akarta elhinni. - Bocs, hogy mást hittél. - ezzel megöleltem. De ő nem ölelt viszont.
Elszakadtam tőle, majd lejött Zayn. Üdvözölt egy reggeli puszival. Nálunk ez szokás volt. Aki barát, annak egy puszi jár mindenkinek.
Megreggeliztünk, majd Harry is felkelt. Ő is megkajált, majd mentünk.
Ja, hogy még nem is mondtam. Délre kell a fiúknak egy interjúra mennie Dublinba.. velük tartok én is, mert még nem voltam ott.
Odaértünk *
- ÁÁ.. - szálltam le a gépről. - LEVEGŐŐŐ!! - vettem egy mélyet. - Nem érzem a lábaimat. - nevetek el.
- Nyugi. - odajött mellém Zayn és megveregette a hátam. - Én sem vagyok jobban. - mosolyra nyitotta száját.
Niall Harryre ugrott "lovacskázni". Egy darabig vitte, aztán letette. Louis nyugodtan jött Liammel... Nevetett a fiúkon. Beszállt ő is a hülyéskedésbe, majd odajött mellénk, és felhívta Eleanort, hogy minden rendben van. Megkérdezte tőle hogy van. Nem esett-e semmi baja. Mert ugye terhes.
Beértünk az interjúra.
2 óra telt el. Beültünk egy étterembe. Mindenki minket bámult az asztalnál. De lehet, hogy Niallt, ahogy eszik. Vagy engem, hogy ilyen szerencsés lehetek, és velük ülhetek egy asztalnál. De biztosan, nem engem bámulnak.. csak...
Megkajáltunk. Délután 3 óra. Megnéztük még a főváros nagy nevezetességeit, amire össz-vissz 4 órát szántunk, utána hazaindultunk.
Furcsálltam, hogy Bunny B. nem hív. Így felhívtam én.
* Telefonbeszélgetés*
- Szia, miért nem hívtál? - támadtam meg egyből egy kérdéssel.
- Ja bocs. - kezdett bele magyarázni valójába. - Deszkáztam a haverokkal. Elég későn is keltem, mert tegnap még buliztam is.. - itt elgondolkodtam, hogy én mikor buliztam már. Habár az életem eleve egy "buli"-nak mondható.
HAZAÉRTÜNK!*
Ismét a nagy sóhajtozások.
Haza mentem, Harry a többieket hazafuvarozta. Liamet, Lout és Niallt.
Skylar ott fogadott bennünket egy tál finomsággal.
Meg is ettük. El mentem fürdeni, majd el aludtam.
Másnap reggel egy üzenetre ébredek az ajtómban.
Anya írása volt.
" Drága Mandy.
Ha ezt a levelet megkapod, akkor tudd, hogy nagyon szerettelek!
Nem szeretnék neked nagy fájdalmat okozni vele.
Ha pénz kéne, akkor a bankszámlámról vehetsz le annyit amennyit szeretnél.
Apádat hívd fel, látogasd meg.
Kincsem. Nem kell okolnod senkit értem, ez az élet rendje.
Kérlek ne légy szomorú. Szeretném, ha mindenben ügyeskednél.
Szeretlek!
Anya. "
Ott helyben összegörnyedtem. Sírásba kezdtem. 20 perce megállás nélkül. Nem volt otthon senki, hogy meg vigasztaljon. Egy idő után összeszedtem minden erőmet, felvettem valamit.
Elsétáltam apuhoz. Persze még mindig anya járt az eszemben. Út közben is kisírtam a szemem.
Az emberek többsége megbámult. De engem nem érdekelt. A legfontosabb embert veszítettem el.
Bekopogtam az ajtón. Az egész rokonság ott volt. Odamentem apuhoz, és átöleltem. Ismét teljes szívemből elkezdtem üvölteni.
- MIÉÉRT? - csak sírtam. - Miééért? Mért pont őt?! - ordítottam. Felmentem a kis búvóhelyre, ahol mindig elbújtam és anyu csak ott talált meg. A szobámban van egy kis "szoba". Oda bújtam be mindig, és oda gyűjtögettem a képeket. Nem fértem be, de a képeket épphogy elértem. Leültem az ágyra, és a képeket nézegettem róla. Mosolyogtam, és sírtam is. A mosoly azért volt, mert a régi szép idők.... a sírás meg a jelen.
Lementem. Meg lett beszélve a temetés.
Apa hazavitt, leültem a kanapéra és bámultam magam elé. Ismét elkezdtem sírni.
A legrosszabb érzés, ha elveszíted az édesanyád. Az a legrosszabb. Az élet és a sors kegyetlen.
De nagyon kegyetlen.
Zayn hazaért, Sky még dolgozott.
Amint meglátott oda jött hozzám.
- Mandy. - szólított meg. - Mi a baj?
Rögtön a levélre mutattam. Elolvasta és megértette.
Átölelt. Felhívta Harryt, aki rögtön át jött. Zayn elment és vett nekem fagyit. Gondolta az segíteni fog. A filmekben látta.
Harry kis időn belül kopogott, és benyitott. Odajött hozzám és átölelt.
Szorosan.
- Mandy. Fogadd el. - egy csókot nyomott a homlokomra. - Nyugodj meg. Én itt vagyok melletted.
- De miért pont őt?! - ismét elkezdtem. - Mért nem engem?
Zayn megjött a fagyival, Skylar is jött vele együtt be az ajtón.
Elolvasta ő is a levelet. Rám nézett, és én is rá. Egy képzeletbeli ölelést folytattunk le.
Elmentem fürdeni, egy jó meleg vízben ejtőztem, amikor Harry belépett az ajtón.
Hozott nekem kakaót. Nagyon aranyos volt.
- Jobban vagy? - kérdezte.
- Egy kicsit. - még mindig szomorú voltam, de már sírni nem tudtam. Az össze könnycseppem kisírtam.
- Tessék. - nyújtotta át nekem a bögre kakaót. - Tudom, hogy szereted.
- Köszönöm Harry. - egy mosolyt elő tudott csalni. - Szeretlek! - odahajolt hozzám, és adott egy puszit.
Én még 10 percig feküdtem a kádban. Felöltöztem és elmentem aludni.
Reggel Harry ott ült az ágyam mellett. Nézte ahogy alszom.
Amint kinyitottam a szemem megláttam. Felcsillant a szemem, hogy ő örökre itt lesz mellettem.
Skylar benyit, hozott nekem reggelit.
- Köszönöm Sky. - felültem. Próbáltam enni, de alig ment le egy falat a torkomon.
2 óra múlva*
- Csá' Mandy. - üdvözölt Jenna vidám hanggal. - Nem megyünk le a parkba?
- Szia. Bocsi de nem. - utasítottam vissza azt, amit eddig nem.
- Mert? Valami gond van?
Harry elvette tőlem a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése