Skylar nemrég jött haza, köszönt nekem, mikor meglátott, és elment mellettem. Búsan hajtottam le a fejem, bánt a tudat, hogy mit gondolhat rólam már egy jó ideje... egy hónapja. Miért mindig én kerülök ilyen hülye helyzetekbe? Ez itt a kérdés. Miért pont nekem vannak ilyen idióta barátaim? Miért pont velem kell kicseszni? Miért pont nekem tetszett meg a deszkázás?
Kérdések hada zúdult rám egymás után, ami természetesen meg választalanul hevert előttem... a kép, amit oda képzeltem. Egy zsákból kiboruló kérdés rengetege. Úszni lehetne benne. Ha pedig a zsákba bele tömöszölnének, akkor te ott fulladnál meg.
Tennem kell az ellen valamit, hogy a köszönésen kívül más milyen társalgás is történjen közöttünk. Még az is jó, ha megkérdezem milyen volt a napja, és arra válaszol egy szóval; jó, rossz... bármi. Akármi. Csak kommunikáljunk egymással végre. Az is feldobna.
Vissza jött. Dobd be magad, kislány!, utasítottam magam.
A kanapétól elrugaszkodtam, a ruhám megigazítottam, a hajamat is. Ideje lenne "bevágódni" nála. Ez most olyan, mint egy gimis lány tetszeni akar annak a srácnak, aki neki bejön... ez a helyzet pont ugyan az.
- Skylar. -megszólítottam.- M-milyen volt a napod?- hebegtem.
- Egész jó. -édesen rám mosolygott.
Ez már haladás Jay!, biztattam magam, hogy tovább beszéljek, de ő közbe szolt.
- Neked, Jenna?
- Nekem is. Egész jó. Bár az ujjam sajog... -a fájós ujjamat a számhoz vettem.- Zayn adott jeget, de még érzem.
- Zayn? Kedves tőle. -mosolygott, bár az arcán láttam a furcsállást.
- Igen. -bólogattam.
- Hogyan történt? -kérdezte.- Mármint, hogy miért fáj az ujjad?
- Siettem, és odacsuktam a fiókhoz. Kiakartam venni belőle egy zoknit, hogy felvegyem. Fázott a lábam. -gyorsan egy mosolyt erőltettem az arcomra, ami remélem, hogy hihetőnek tűnt.
- Értem. -bólintott egyet.
A konyhába ment, ahova követtem. A hűtőt nyitotta ki, és ki vett belőle vajat, szalámit, paprikát, sajtot. Ezeket letette a pultra. Elővett magának a polcról egy nagyobb tányért. Felém jött, a szemembe nézett, majd vigyorogni kezdett. Nem értettem miért. Mellettem vannak egy nagyobb kosárkában, kiflik és zsemlék. Elvett két, neki megfelelő nagyságú zsömlét. Vissza ment a kiindulási pontjához. Egyet lépett hátrébb, hogy kényelmesebben ki tudja nyitni a fiókot. Ki vett belőle egy konyha kést, elfelezte vele a két zsemlét, majd vissza tette. Az helyett egy vajazó kést vett elő. Megvajazta, majd szalámit rakott rá, arra sajtot, a sajtra pedig szelt paprikát. Rá a tetejét, és kész is.
A tányéros polchoz nyúlt ismét, s levett egy újabbat. Mindegyikre rárakott egy-egy zsemlét. Megfogta, majd megindult felém. Az egyik tányért nyújtotta.
- Tessék. -mosolygott.
- K-köszönöm. -dadogtam. Kikerekedett a szemem.
Elvettem tőle a tányért, mellettem, mikor elhaladt, nyomott egy puszit az arcomra. Jól haladok., gondoltam. "Odabent" elkezdtem ugrálni, őrjöngeni.
Skylar leült a kanapéra, az ölébe vette a notebook-om, bekapcsolta. Felnézett rám, és az kezével intett, hogy üljek le mellé, mutatni akar valamit. Oda mentem, s leültem. Az egyik dalt mutatta, amit ő énekelt. Ismerős volt a szöveg és a dallam. Zayn lerohant az emeletről, amikor ő is meghallotta.
- Ez honnan? -mutogatva jött be a szobába.
- Haver, Én éneklem. -örvendett mellettem Sky.
- És meg lett beszélve Simon-nal? -tudakolta, felemelt szemöldökkel.
- Igen. A felettesem mindent megbeszélt Simon-nal. -válaszolta.- Na. De jó lett nem?
- Ezt te énekled? -bekapcsolódott.
- Ja. -mondta.
Elkezdte énekelni. Zayn is énekelni kezdett, torkaszakadtából. Csilingelt a hangja. Elképesztő volt. Tudtam, hogy melyik ez a dal, ez a Last First Kiss. Furcsának is tartom, hogy szeretem ezt a dalt, pedig nem ilyen zenéket hallgatok. Inkább azok a jó dubstep számok... azokat imádom. De... mikor ezt a dalt megmutatta nekem Mandy... elképedtem, hogy mennyire jó.
Halkan elkezdtem én is énekelni. Nem akartam túl feltűnően, de... Skylar észrevette, ahogy mozognak ajkaim. Rá csesztél.
- Hangosabban, Jenna! -utasította.- Bátorság.- biztatott.
Zayn is rám mosolygott, s elkezdtem hangosabban énekelni. Jó érzés volt, mivel akkoriban mindig ezt énekeltem. Folyamatosan. Deszkázás közben is ezen a dalszövegen járt az agyam. Ez segített, hogy jobban vegyem a trükköket, ugratásokat.
-The end of the night we should say goodbye, But we carry on while everyone’s gone... -belekezdett Zayn az újabb dalba. Egy pillanatra abba hagyta, majd megvillogtatta a fogait.- Mi van? Nem ismeritek?
- De. Change My Mind. -mosolyogtam, s folytattam amit elkezdett.- Never felt like this before-ore are we friends or are we more? As I’m walking towards the doo i’m not sure...
A dalt együtt folytattuk. Istenem. Mikor a végére értünk kicsit elérzékenyültem, de nem a szöveg miatt, hanem azért, hogy mennyire... összeillünk. Magam sem tudom, hogy ezt miért gondolom így, de... a végén össze mosolyogtunk. Jó érzés. De nem... neki ott van Perrie, akivel összeillik. Nekem itt van Skylar, kivel összeillek. Bár a mostani helyzet... mármint én nem igen... hogy is mondjam. Nem igen jövünk ki egymással? Talán ez a legmegfelelőbb kifejezés. Lehet, hogy most jól megvagyunk, de mi lesz holnap? Mi lesz jövőhéten? Mi lesz egy hónap múlva? Az is lehet, hogy holnap kiteszi a szűröm, s a kapcsolatunkkal együtt az életemnek is vége. Ki máshoz mennék? Talán Mandy-hez, de nem akarok a nyakukon lógni. Menjek... dolgozni. Muszáj munkába állnom. Nem tudom mi munkát végezhetnék.
- Öhm... -összeszedtem a gondolataimat, majd belekezdtem. Agy, most nem hagyhatsz cserben!, gondoltam.- srácok, én asszem megyek... -mit mondjak még? Hm... "Megyek munkát keresni?". Nem ez nem jó... -Sky, a laptopomat visszaadnád, kérlek? -ez már döfi. Nos. Ha a gép megvan, akkor nyugodtan tudok böngészni állás lehetőség iránt a neten.
- T-tessék. -átnyújtotta nekem.
- Köszi. Akkor. Pá, jó éjt. -intettem, majd eltűntem a lépcsőnél.
Besiettem a szobámba, ahol felnyitottam a laptopot.
Jó öreg Google. Segíts rajtam., gondoltam, miközben rákattintottam az ikonjára. Rendben..., a kereső mezőre kattintottam. Állás lehetőség Londonban. Mihelyst behozta a találatokat, görgettem lefelé. Kisebb cikkeket néztem, könnyebb melót.
- Bingó. -motyogtam.- Könnyű árú boltba eladót keresünk.... blabla.-lejjebb görgettem.- 18-22 év között...- még lejjebb görgettem.- próbamunka, Péntek 14:55.
Azt hiszem megvan a megfelelő... egyenlőre ez lesz a megfelelő. Remélem, hogy egy darabig bírni fogom. Péntek. Ma Szerda van, úgyhogy..., hogy ne felejtsem el írok egy cetlit, amit kiteszek a hűtőre. Péntek, péntek, péntek..., visszhangzott.
Hamar meg is írtam a cetlit, ráírtam minden fontos információt. Ez áll rajta:
PÉNTEK
14:55
KÖNNYŰ ÁRÚ BOLT
KÉT SAROKNYIVAL ODÉBB
Nos igen. Azért épp ez a kifejezés, hogy "Két saroknyival odébb", mivel így jobban eszembe jut, hogy merre is kell mennem. Már régebben jártam arrafelé, úgyhogy nem lesz nagy problem belőle. Remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése