A szobámba bezárkóztam. A fiókomat bámultam, ami félig nyitva volt. Ott van benne az anyag. Csak arra fókuszáltam. Egyik felem megfogta volna, és kihajította volna az ablakon, a másik... nyugodtan lépkedett volna, magabiztosan. Tekert volna egyet, és elszívja.
Oda mentem. Össze szedtem minden erőmet. Már nyúltam a zacskóért, de megrázódott a kilincs. Egyből odakaptam tekintetem, kicsit összerezzentem a hirtelen zajtól. A fiókot becsuktam, akkora mozdulattal és erővel, hogy nem volt időm elvenni onnan az ujjam, amit odacsukott az a fránya fiók.
- Aucs! -felordítottam.
- Jól vagy? -szólalt kintről egy mély hang. Nem tudtam felismerni, nem is akartam vele foglalkozni, hogy ki az, sokkal inkább a fájós ujjamra összpontosítottam. Lüktetett. Iszonyatosan fájt. Minden egyes lüktetésnél felszisszentem.
- Ki az? -szólaltam meg halkan.
- Zayn vagyok. Skylar kérdezte, hogy mit akarsz vacsit, mert azt vesz. -válaszolta.
"Zayn?" Kikerekedett a szemem. Odaléptem az ajtóhoz, és lenyomtam a kilincset, miután nagy nehezen megbajlódtam a zárral.
- Te mire gondoltál? -álltam előtte, az ajtónak dőlve, miközben a fájós ujjam az ajkamon pihent.
- Pizzára. -mosolygott féloldalasan- Mi történt?
- Áhh... csak odacsuktam ahhoz a rohadt fiókhoz az ujjam. -legyintettem.
- Ezt le kell jegelni. Hallod? -megfogta a karom, és leráncigált a konyhába.
A frigó előtt álltam, nekidőlve a konyhapultnak, még mindig a számnál az ujjam. Kinyitotta a fagyasztót, és ki vett belőle egy kisebb jeges zacskót. Elvette az ujjam a számtól, majd óvatosan bebugyolálta a jéggel. Néhol felszisszentem, mert a hideg, a jég hideg jég azért nem kellemes. De hamar hozzászoktam.
- Legközelebb óvatosan azzal a bútorral. Ne, hogy kitörjön a lábad! -felnevetett, amire én is.
- Köszönöm! -mondtam halkan, majd megöleltem- Normális srác vagy. -megveregettem a hátát.
- Te meg normális lány! -felnevetett.
Éreztem ezen a mondatán, hogy gúnyosan mondja.
- Ezt, hogy értsem? -vontam kérdőre szemöldökömmel együtt (:D).
- Úgy, hogy... -gyorsabban vette a levegőt- ... színes hajú vagy, deszkás csaj vagy. Skylarrel jársz! -célozgatott.
- Zayn, te tudod? -komoly arccal néztem bele a két szép barna boci szemébe.
- Mit? -értetlenkedett, de már levágtam, hogy tudja.
- Mandy elmondta!? -ordítottam. Nem teli torokból, de ordítottam.
- Hé. Nyugi. Nem mondta el. Csak kiesett a...
- Hagyjad. Ne védd. -vágtam közbe.
- Nem védem. Ki esett a pulcsi zsebéből a levél, amit írtál neki. -megfogta a vállam, és a szemembe nézett, megnyugtatásképp.
Hát persze... a levél. Az teljesen ki ment a fejemből. Még jó... szerencséje van Mandynek.
* Harry szemszöge *
Mandy fent van a szobában, és le sem jött, mióta felment... azt mondta mindjárt jön..
Már fél órája ülök egyedül a nappaliban, és a monitort bámulom. Épp a rajongói e-mailek-re válaszolgatok épp. Itt is van egy:
" Szia Hazza!
Tudd, hogy én szeretlek, és örökkön örökké szeretni is foglak. Ne aggaszd magad a gyűlölködők miatt. Csak irigykednek. ;) Barátnőimmel együtt nagyon odavagyunk érted! A következő koncerteteken tali légyszi! A sor elején leszek! xxx Darcy"
Igen. Nap mint nap vagy 100 levél erről szól. Unalmas. Ami már úgy kezdődik, hogy szeretlek, tudom, hogy fejeződik be. Jó... tudom, hogy szeretnek, de azért ennyire.. Nem is ismernek. És én sem őket. Bár jól esett az elején az a rengetek, de rengetek imádság. De mostanra már nincs nyugta az embernek. Ez fárasztó.
- Mit csinálsz? -szólalt meg egy vékonyka halk hang.
- Megijesztettél Gyönyörűm. Egyébként válaszolgatok e-mailek-re. Csüccs mellém. -emeltem felé a kezem, amit megfogjon, és mellém ránthassam.
- Felmondtam. -szólt ismét.
- Miért?
- Nem akarok dolgozni. Suliról is kilépek. Nem megyek be! Hiába. Nem megy a tanulás, nem megy a munka! Jó... a munka talán. Csak nem akarok most jelenleg dolgozni. Fárasztó az egész. -fogta a fejét, majd egy idő után a tenyerébe temette az arcát- Könnyű nektek!
- Chh.. Még, hogy könnyű? -tettem fel a kérdést.
- Igen! Ti már énekeltetek 3 éve... könnyű az, ha az ember fellép egy tehetség kutató műsorban! -vágta hozzám a szavakat.
- Nyugodj már meg! -csitítgattam, de magas hangerővel- Egyáltalán nem volt könnyű! Állandóan az a sok próba, azok a fellépések. Végig szenvedtünk, amíg csak tudtunk. Minden nap énekeltünk, de rengeteget. Ha elment a hangunk akkor is! -kiáltottam- Ne tudd meg, hogy Simon milyen. -ezt már nyugodt hangnemben mondtam.
- De... akkor is! Milliónyi rajongótok van, milliónyi fellépésetek lesz még! Rengeteg bevételetek származik egy fellépésből. Könnyű pénz, mit sem ér. Ezen vetted az a fekete Range Rover-t! -kiáltotta- Harry. Nem akarok vitát, szóval hagyjuk a témát. Figyelj. Nem akarok semmit. Tudom, hogy most ki nem állhatsz, de... én ilyen vagyok. Mindent fel adok.
Lehunytam a szemem, mikor ezeket mondta. Pontosan tudom, és ismerem nagyon is jól. Elfogadom minden hibájával együtt, ahogy ő is engem. Felálltam, és oda mentem mellé. Megfogtam két kezét, és mélyen a tekintetébe ástam magam.
- Tudom. És ezért szeretlek! -nyomtam egy gyors csókot ajkaira- Kérlek! Nyugodj meg. Pihend ki magad.
- De mi lesz akkor, amikor turnéra mentek? Akkor én mit csináljak? Nem akarom itt hagyni Londont. Nem akarom itt hagyni anyuékat! -sorolta.
Megfogtam a két vállát, mélyen a szemébe néztem. Mély levegőt vettem, amit kifújtam, s mondtam: -Csináld utánam!
A lány követte amit én csinálok. Szép lassan szívta az orrán keresztül a tüdejébe a levegőt, majd azt kifújta. Ezt ismételgette, amíg akarta. Én ezt a koncertek előtt szoktam csinálni, vagyis, mielőtt fellépnék a színpadra, a milliónyi ember elé.
- Nem kell, hogy itt hagyjad őket. Én várok rád Mandy. Tudod miért?
- Mert szeretsz. -szomorkásan lesütötte a szemét. Én nem értettem ezt a tettét, hogy miért csinálta.
- Szégyellsz engem? -kérdeztem zavartan.- Nem maradnál egyedül, ha arra célzol. Itt van Jenna, Skylar, a szüleid. Meg még sokan mások.
- Nem. Egyáltalán nem szégyellek. Csak nem akarlak elveszíteni. Ha az újságok hoznak rólad hírt, akkor azt nem tudom minek vélni. Érted? Vagy ha rólam. Mind a ketten össze lennénk törve. Harry.
Igaza van. Tudom, hogy a médiának nem szabad hinni. Rohadt kis férgek, akik ott vannak. Mindenkinek az életét tönkre akarják tenni. Utálom. Utálom mindezt.
- Akkor gyere velem. Kérlek. -motyogtam halk, rekedtes hangomon.
- És anyuék? Jenna? Mit csináljak akkor, amikor szükségem lenne rájuk? -halmozott el kérdéseivel.
- Figyelj. Szerintem elég nagy vagy már ahhoz, hogy egy időre elszakadt a szüleidtől. Jenna és Skylar is jól meglesznek. -válaszolgattam.- Meg amúgy is. Ne tervezgess ennyire előre, nem holnap indulunk! -nevettem el magam, amit ő is meg tett.
- HAROLD EDWARD STYLES! -ordított egy hang a bejárati ajtó felől. Mind ketten odakaptuk a fejünket. - Pakolj, holnap indulunk az első turné helyszínre! -utasította Liam.
- Mi? -kérdeztem zavartan. Mandyre kaptam a tekintetem, aki kérdőn felhúzta a szemöldökét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése