A nappaliban ücsörögtem, a lábam felhúztam a kanapéra. Kuporogtam. Mintha fáztam volna, úgy rázott ki a hideg, de közben csak arra gondoltam, hogy mi történhet egy ilyen szer fogyasztása közben. Fájdalom, kínzás. A fű az egy börtönben tartja az embert. A fogyasztói azt hiszik, hogy mind szép és jó, hogy megnyugtatja őket. Reptetni lehet, hogy reptet, de csak te úgy érzed. Szédül tőle. Bármikor ki tudsz esni az ablakon, önszántadból, vagy csak úgy kifordulsz rajta, és esel egy jó pár métert. Bármikor kieshetsz az erkélyről. Bármikor megsérülhetsz. Bármikor meghalhatsz. De te beszívva ezt nem észleled.
Zayn olykor-olykor bepillantott hozzám a nappaliba. Néha azért oda is lépett hozzám, és próbált megvigasztalni, teát is adott. Nagyon kedves tőle. Díjazom, hogy segít. Most nagyon rossz lelki állapotban vagyok.
- Felhívtam Skylar-t. Azt mondta, hogy be kéne menned holnap a stúdióba dolgozni. Idézem: "Lucas nem tágít!". -ekkor halkan nevetni kezdett, amin én is akaratlanul, de elmosolyodtam.
- És mikor jön? -tettem fel egy elmormolt kérdést.
- Nemsokára elengedik. Amíg te itthon vagy nem tud korábban elszabadulni. Kb. negyed óra, és itt lesz. -a vállamra tette a kezét, és én felpillantottam rá- Kérsz más valamit, Mandy?
- Nem kérek semmit. Köszönöm azt, amit idáig tettél. Díjazom. -rámosolyogtam.
Megcsörrent a telefonom. A kucorgásból egy rendes ülő formát vettem fel, hogy a zsebemből kényelmesen ki tudjam venni a mobilom. Megnéztem ki hív; Harry.
Megnyomtam az "Elfogadás" gombot, ami zöld színű.
- Szia! Merre jársz? -tette fel a kérdést.
- Szia! Itt vagyok Zaynék-nél. Sky-jal szeretnék beszélni. Estére otthon leszek, ígérem! -válaszoltam szomorkás hangon.
- Mi történt? -nem válaszoltam- Ha-Halló? Mandy, itt vagy?
Kinyomtam. Összeszorult a torkom. Nem bírtam kinyögni egy szót sem.
"Kérlek! Válaszolj!" egy üzenet tőle. Ha már beszélni nem tudok, akkor megírom neki.
"Bízz bennem! Otthon elmesélem, megmutatom. Csak várj türelemmel! Csak ennyit kérek."
Ajtócsapódást hallottam. Tudtam, hogy itt az idő. Felálltam az ágyról, vettem egy nagy levegőt amit kifújtam.
Mikor megláttam Skylar-t ott állni, kezében a mobilja. Lefagytam. Olyan szinten, hogy kezem, lábam nem bírtam mozdítani. Elkapott a hév. Ahogy tudtam odaszaladtam hozzá. Erősen átöleltem. Nem tudtam, mit miért cselekszem.
- Beszélni szeretnék veled Jennáról. Sky. -belemormoltam a vállába, ugyanis jóóóval magasabb nálam.
- Hagyjuk most ezt a témát. Nem akarok róla beszélni. Szeretem, és tisztelem is. De amit tesz magával. Az szörnyű. -a két kezét a vállamra tette, majd a szemembe nézett- Figyelj. Nem akarok róla beszélni. Tudom, hogy te is irtózol attól... de nem. Most nem akarom. Nyugodj meg. Menj haza.
Ez szép. Szépen elintézte az egészet. Itt várok rá már egy hosszas ideje, hogy valakivel tudjak beszélni Jennáról, aki ismeri, és legalább annyira szereti mint én. De nem így van. Tipikus férfiak! Vársz rá, majd a végén hátba döf. Szép.
- Ja és... Mandy. Holnap be kellene menned. Eléd menjek, vagy elmész egyedül?
Most persze... utálom az ilyent.
- Ide figyelj! Arra nem gondoltál már, hogy szeretem őt? Direkt azért vártam rád, hogy tudjak róla beszélni. Sky. Tudom, hogy ez neked is nagyon nehéz. Most végül is te állod a cucc költségét. -a kezemmel hadonásztam előtte- De azt nem értem. Itt vagyok, beszélni akarok veled, te meg csak úgy lerázol? Hát kösz szépen! Kösz a semmit, Mr. Astin.
Katonásan elköszöntem tőle, majd bevágtam magam mögött az ajtót. A járgányom felé mentem, beszálltam, beraktam a slusszkulcsot a helyére, és beindítottam. Egy pöccentésre elindult. És haza mentem.
A kocsiból kiszállva nagy levegőt vettem, amit "reszketve" fújtam ki, majd elindultam.
Az bejárati ajtót úgy nyitottam ki, hogy neki dőltem. Gondoltam nyitva van, mert drága Haroldkám itthon lehet. Nyitva volt. Lökésem által hamar kinyílt, ami bennem egy miniszívroham követett, majd megnyugodtam.
Először a konyhába mentem. Egy poharat levettem a szekrényből, és a csap alá tartottam azt. A számhoz emeltem a már vízzel teli tárgyat, és kortyolgatni kezdtem.
- Hát itt vagy? -egy mély, dörmögő hangot észleltem a hátam mögül.
Megfordultam, a vizet még mindig ittam.
- Ühümm. -bólintottam.
- Minden rendben? -a hajamhoz nyúlt, ami a vállamon volt, és hátra tűrte.
Ekkor ismét eszembe jutott. Eszembe jutottak azok a dolgok, amik történhetnek Jenna-val.
Könnybe lábadt a szemem. A poharat leraktam a konyhapultra, és közelebb léptem Harry-hez. Megölelt, és én is megöleltem őt.
- Jenna... a levél... -hebegtem.
- Mi van vele? És milyen...
- Ez! -elővettem a zsebemből a már teljesen szétizzadt papírt, amit előtte lóbáltam. Megfogta a kezem, és kivette belőle a cetlit. Leült egy székre, majd olvasni kezdte.
- Ez igaz? -nézett fel, miután elolvasta.
- Ez a szörnyű benne Harry! Tudod milyen ez nekem? Szinte átélem az egészet.
- Szóval ezért voltál Zayn-éknél? -vonta fel a szemöldökét.
- Igen. Beszélni akartam Sky-jal, de elzavart. Nem hiszem el! Nem hiszem el azt, hogy mit művel. Ő a barátnője, és így semmibe veszi?
Csend lett. A legyek zümmögése hallatszott, ahogy röpködnek körülöttünk.
- Te ugye nem tennél ilyent? -tette fel a kérdést.
- Nem. Én soha! De te sem tennéd azt, amit Skylar?
- Természetesen, nem. Ha a gyerek szeretné Jay-t, akkor úgy bánna vele, mint egy törékeny rózsaszállal. Általában az összes csaj ilyen. -édesen elvigyorodott.
- Óoo.. -a hangom normálisból olyanná változtattam át, mintha egy kisfiú, megpuszil egy kislányt- Ez aranyos. -végül egy puszit nyomtam gödröcskés mosolyára.
Amit adtam viszonozta, majd megölelt.
- Szeretlek. -a fülembe suttogta, amit én egy "Én is!"-sel, és egy puszival köszöntem meg.
Máris megnyugodtam. Bár, ha még mindig gondoltam a levélre, de nem annyira. Már nem élem át azokat a gondolatokat, amiket eddig. Köszönöm Harrynek, hogy itt van velem, és segít. Mások biztos a posztereit csókolgatják, meg vágynak rá. De én nem. Nekem nem így kell tennem. Nekem itt van teljes egészében. Önmagát adja, és nem szimulál. Vicces, és egyben komoly is. Érti, hogy én nekem mi kell, és mi taszít el. Tudja, hogy mit eszem, mit iszom. Tudja, hogy mikor alszom el, s, hogy mikor kelek. Egyszerűen... SZERETEM!
A rajongó lányok többsége falná minden testrészét. Meg akarják tudni, hogy mit, s mikor tesz. Aki szemfüles, és tudja az igazat, az ismeri őket. De ebből a világon talán van... egy pár. Ha tévedek, akkor ne akasszatok a keresztre. Én sem vagyok tökéletes. Harold sem az. És ezt fejben tartom.
* Jenna szemszöge *
Fáj. Éget. Mardos a vágy, hogy ismét szívjak. De nem értem, hogy miért tettem. Ismét bele szívtam a tekercsbe. Isteni érzés. Mintha... mintha lebegnék. Oly megnyugtató. Oly vággyal teli, mintha mindenem meglenne a világon. De... Mandy?
-Mit csinálsz itt? És mi a fenét tartasz a kezedben? Hallod? Hahóó. Süket! Figyelj már hallod?
Nem vesz észre. Miért? Ha itt legyezek a szeme előtt.. Fújt egy nagyot. Füst szállt ki a szájából. Füst volt előtte, és miközben lassú lépéseket tett meg, füst lett utána is. Jobban megnéztem a képet. Részletesebben láttam mindent. Füves cigit tart a kezében, mint én. Ugyan az a fajta. Ugyan úgy néz ki. Ugyan úgy tartja mint én. Ugyan úgy veszi a szájához, az ajkára teszi pihentetni, majd egy nagy levegővel együtt beleszív. A füst is ugyanabban az ütemben szállt ki az apró résen a száján. Ez nem lehet. Mi? Csak álmodom ugye? Ez nem lehet igaz!!
Hahh... csak egy álom. Hirtelen keltem fel a földről. A fejemet fogtam, vagyis inkább a tarkómat. Zsibbadt egy kicsit, és fájt. Egyrészt azért, a fejem a deszkámon volt, ami baromi kemény. Másrészt, a fűtől.
- Hallod Bunny. -szólított Jason.
- Mond te gyík arc. -gúnyoltam ki, persze viccesen. Ő is kacarászott rajta a többiekkel együtt.
- Jellemző. -megforgatta szemeit- Az van, hogy elfogyott a fű... nem tudnál csorni attól a gyerektől... -csettegett az ujjaival- na... hogy hívják?
- Skylar. És. Nem! Nem tudom, hogy mentem bele ekkora ökörségbe. Nem tudom, hogy ti, hogy bírtatok belemenni. Leszokom. Fájni fog, mardosni. De nem érdekel. De akkor sem fogom tönkre tenni az életem, és az ő életét.
- Miért? Most mi a franc bajod van? Megjött? -viccelődött Don, azt hitte, csak viccelek.
- Hogy miért? Tudni akarjátok? Velem ellentétben szeretnek! Szeretnek a barátaim, szeret Skylar! Értitek? Titeket ki szeret? -emeltem fel a hangom- Jó. David és Gabrielle nem számít. Azt se tudják, hogy mi, merre, hol. Fel merem feltételezni, hogy azt se tudják, hogy én ki vagyok!
- Fogd már be Wanessa! -ordított ki az említett Gabi.
- Látjátok? - beszívott létemre elég komolyan viselkedtem.
Rögtön haza indultam. Gyalog elég lassan értem haza, a deszkát fogtam a kezemben, nem akartam egy sérülést kapni. "Majd itt rohadok meg mi? Na azt lesheted!"-futott át az agyamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése