18.r

* Egy hónappal később *
* Harry szemszöge *

Mandy kikerült a kórházból. Az anyja is jól van. Munkája nincs, de végül is eltudják tartani magukat.
A lány fősuliban van. Nem nagyon tudok vele találkozni. Az is jó, ha egy nap körülbelül 1 órára tudunk beszélni egymással. Egy házban lakunk, szóval én viszem be minden reggel, és hozom haza - persze mikor nincsen próbánk - minden délután. Ilyen a mi közös kis napunk.

- Szia Tökmag!
- Mondtam már, hogy ne nevezz így. Egyáltalán nem vagyok kicsi! - na ő az újszülött. Mandy sokkal jobb formában van mint a "baleset" előtt.
- Akkor... - na, nem tudok egy jó becenevet kitalálni?
- Ennyire nem ismersz? - hozzám vágta a füzetét. Persze a kezemmel kivédtem, szóval nem esett nagyobb bajom.
- Tudod mit? Legyen a beceneved MJ. - na ez talán jó lesz. Ez onnan jött, hogy mesélte még nekem, gimiben sokan "Jean"-nek becézték, mert mindig farmerban járkált. Egyetlen farmerban.
- MJ. Ez nem is olyan rossz. Látom figyelsz, mikor mesélek. Plusz pont!
- Nem megyünk el valamerre?
- Bocs nem lehet. Sokat kell tanulnom. De ígérem, szünetekben bepótoljuk. - és megcsókolt.
A kezét a szorításból elengedtem, és úgy ment fel az emeletre tanulni. Azért bánom, hogy fősulis. Nem ilyen volt. Szerintem jót tett neki pár dolog.

* Mandy szemszöge *

"Kész. De rohadtul utálok tanulni. Ha meg nem tanulok, abból meg baj lenne. Az egyik gyereket is kicsapták innét azért, mert nem tudott semmit. Vagyis egy leckét nem tudott. Úgyhogy nem kockáztatnám. Ha már elkezdtem, be is fejezem." - ez járt az eszembe ceruzapörgetés közben.
Már este 7 óra van. A hasam morgott egyet, amit én észre is vettem, rögtön odakaptam. A könyveket odébb toltam, felálltam az asztaltól, az ajtót kinyitottam, ami egy kattanás után már nyitható volt.
Lesiettem a lépcsőn és ledöbbentem. Van kaja? Mikor közelebb lépkedtem a konyhához láttam, hogy Liam van bent Niallel. A nappaliban meg Louis és Zayn nevetését hallottam, akik Harry történetén nevettek.
Az asztal szépen meg volt terítve 8 személyre.
Én Harry mellett ültem, mellettem Zayn foglalt helyet. Zayn előtt Niall ült. Harry előtt Louis.
Az asztal egyik "végébe" Liam ült, a másikban még senki. Az előttem lévő széken sem foglalt helyet senki.
Pár perc után csöngettek, és Harry beengedte a látogatókat. Skylar volt meg Jenna. Kézen fogva?
Na ennek utána kell járnom. Jenna leült elém, Skylar pedig Liam elé ült. Szóval Zayn és Niall közt.
Nem tudom, hogy mennyire érthető a leírás. :D
Arra vártam, hogy mikor tesznek egymásra megjegyzéseket a srácok. De nem tettek. Úgy látszik kibékültek.
Rántott csirkemellet és halfilét ettünk rizzsel és hasábburgonyával.

*****

A szobámba (ami közös volt Harryvel) hívtam félre Jennát. 

- Skylar? - tettem fel a kérdést. 

- Mi van vele? 

- Jártok?

- Valami problémád van felőle? - mint egy néger csaj, úgy mondta, de a végén elnevette magát. 

- Mesélj! De mikor jöttetek össze? 

- Na szóval. Mikor a kórházba kerültél aznap Zaynt el küldtem, Skylar meg egyedül maradt volna. Úgyhogy ott maradtam őt vigasztalgatni, minthogy ő valami kárt tegyen magában vagy másban. Arra gondolt, hogy muszáj elmenni egy klubba. El is mentünk. A pulthoz ült le és jó pár pohárral kért. Segg részeg volt, mikor haza mentünk. Lefektettem aludni. - közben-közben mosoly ragadt az arcán, éreztem, hogy lesz itt valami - Másnap reggel a konyhába jött, miközben én a melegszenyát sütöttem. Odajött, a fejét fogta és kérdezte, hogy mi volt tegnap. Én mondtam neki. Aztán odaköltöztem én is. Végül is annyira összemelegedtünk, mert sok fele együtt mentünk, megtanítottam deszkázni. Igaz voltak esések, amin szakadtunk, de végül is jó volt. Aztán egy nap megcsókolt, és mondta, hogy belém esett. Én akkor nem mondtam semmit. Pár nappal azután  elvitt a stúdióba, és megmutatta, hogy hol dolgozik. Ott megbeszéltük a dolgokat, és én arra jutottam: "Végül is... egyszer élünk!". És így vagyunk együtt már 3 hete. - a végén láttam a csillogást a szemében, amit eddig nem nagyon szokott mesélni. Láttam rajta, hogy boldog a sráccal, szóval inkább hagytam, hogy öntse ki az érzelmei vödrét.

Visszamentünk a nappaliba. Mindenki nagy boldogságban volt. Örültem, hogy így megvannak egymás között a srácok. Zayn, Harry meg Sky. Le ültem Zayn mellé a kanapéra. Közelebb hajoltam hozzá.
- Most minden oké köztetek ugye? Mármint haverok vagytok megint..? - suttogtam.
- Tesók vagyunk. - válaszolt röviden Zayn. Harryre néztem, mert azt hittem, hogy szúrós szemekkel néz a srácra. De nem. Széles mosollyal nevetett, béke volt.
Nekidőltem Zaynnek, majd ő visszalökött. Egymásra néztünk, majd mosolyogni kezdtünk.
- Hogy van Perrie? - kérdeztem.
- Jól van. Most turnén van a csajokkal. Minden nap mikor csak tudunk beszélünk egymással. - mosolygott. Láttam a fájdalmat a szemében. Együtt éreztem vele. Milyen lehet nekem is, ha a One Direction meg el egy nagy turnéra? Belepusztulnék. Biztos nagyon hiányoznának a napi ökörségek... meg Harry.

*****

* Este 10 *

Már mindent megdumáltunk, imádok ebben a társaságban lenni. Azért hiányoltam Daniellt, meg Eleanort. De így is jól szórakoztunk.
- Jól van srácok, asszem haza is mennék. - végszóul kezet fogott minden sráccal, engem megpuszilt, amit nem félreérteni!!
- Megyek én is, sziasztok! - ölelt meg mindenkit Jenna, majd Skylarrel kimentek az ajtón.
Akik maradtunk visszatámolyogtunk a nappaliba. Nem szólt senki, mindenki maga elé bámult. Niall mint egy kis ártatlan bárány a kék szemeivel és a szőke tincseivel. Nagyon vicces volt. Kuncogtam is rajta, amire felfigyelt. Louis Zaynt babrálta, végül is bökdöste, de hamar abbahagyta. Átült mellém. És maga elé kezdett bámulni. Rajta is kuncogni kezdtem. Aztán Zaynre lettem figyelmes. A borostáját néztem, meg a szomorúságot az arcán.
- Nyugi Szomorka. - szóltam oda. Mindenki Zaynre szegezte a szemét. Majd vissza az előtte lévő állapotba. Mint a holtkórosak. Ijesztőek voltak. Liam a telefonját babrálgatta, nem tudom, hogy épp mit csinálhatott.
- És hogy van Dani? - Liamre szegeztem a tekintetem. Abban a pillanatban szinte mindenki, Niallt kivéve, lehajtotta a fejét. - Valami rosszat mondtam?
- Danielle meg Liam szakítottak. - mondta Niall. - Egy hónapja volt már az, hogy elszakadtak egymástól, csak nem mondtak semmit róla senkinek.
Én ezt nem is tudtam. Most én mindenről lemaradok? Ez olyan szemétség.
- Bocs, de egy nagyon jó indok van arra, hogy ezt miért nem tudom. - mosolyogtam kínosan.
- Semmi gond. - mondta Liam.

Már megint az a kínos csönd. Nagyon kínos csend. Inkább nem szólaltam meg. Összehúztam a szám, hogy még egyszer ne mondjak semmi hülyeséget. Megint ugyanaz a tartás, ugyan az a lélegzet vétel. Minden visszaállt az előző helyzetbe.
"Harry olyan furcsán viselkedik. Mintha eltitkolna előlem valamit. Liam mikor a göndörkére néz szúrós szemekkel öldösi. Vagy csak én vagyok hülye?" -gondolkoztam, kiakarok deríteni mindent!
- Jól van srácok. Köszi, hogy jöttetek! Majd meghívunk máskor is. - mosolygott Harry.
- Hé. Hisz mi főztünk. - vágta rá Liam.
- Jól van. Nem tehetek róla, hogy nem tudok főzni! - duzzogott.
Én még mindig a kanapén ültem, és gondolkoztam. A többiek javában elindultak, még Harold nevetését hallottam amint Lou valami ökörséget csinált.
Úgy döntöttem, hogy felmegyek lefürdeni. Fel mentem a lépcsőn, a fürdőszoba felé vettem az irányt. Benyitottam, és a kádszélére ültem. Megnyitottam a csapot, a víz sugár alá tettem a kezem, mérni a hőfokát a víznek. Habfürdőt szerettem volna, úgyhogy fürdő olajat butítottam még a folyó vízhez. A tükör elé lépdeltem, a ruháimat lekaptam magamról, és a mosógép tetejére pakoltam, hogy ne ázzanak össze. A hajamat kontyba kötöttem.
Kimentem a fürdőből, a szekrény felé vettem az irányt. Kivettem belőle a pizsim, majd visszaballagtam a fürdőbe. Vagyis az ajtóban álltam, amikor...
- Khm... - köszörülte a torkát valaki.
- Igen? - mosolyogva fordultam meg.
A srác csak nézett, majd az fürdőszoba ajtóra mutatott a szép zöld szemeivel. Rögtön levágtam, hogy mit akar.
- Gyere.
Rögtön megindult Harry, majd maga mögött becsukta az ajtót.