- De biztos ez? - kérdeztem rá nagyra nyitott szemmel, mert még mindig meg voltam lepődve.
- Nem tudom. Még nem voltam nőgyógyásznál. De ezek a terhesség jelei megvannak. Persze az is lehet, hogy csak elkaptam valamit. - mondta zavarodottan.
Mondtam neki, hogy menjünk el a kórházba, és vizsgáltassa ki. Ebbe beleegyezett.
10 perc múlva ott voltunk, egy fél órát vártunk mire be tudott menni. Mondta, hogy menjek vele.
Az orvos bebizonyította, hogy Eleanor terhes.
Nem tudott mit csinálni. Ezzel jár az, ha az ember nem védekezik.
Bele gondoltam abba, hogy mi van ha én is? Bár Harry eléggé felkészült az aznap estéhez.
Elmentünk Eleanorék házába. Főztem neki teát, megittuk. Egy órát beszélgettük, hogy most mi legyen.
Lou nem tudott az egészről semmit. Ha meg El elmondja neki akkor el is hagyhatja.
Délután 5 órakor Louis hazaért. Látta, hogy ott vagyok barátnőjével, és próbáltam vidítani.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte Lou. - Valaki bántott?
- El.. elmondjam neki? - suttogtam halkan, amilyen halkan csak tudtam, de annyira azért nem. Csak, hogy Louis ne hallja meg, de Eleanor értsen belőle valamit.
- Nem kell. - mondta szaggatva. - Lou. Azt hiszem terhes vagyok. - mondta sírva, majd odament Louishoz, és átkarolta.
- De... de ez.. - lefagyott. Teljesen. Nem bírt megszólalni. 20 évesen egy gyerek? És apának lenni?
- Igen. Ez biztos. Voltunk nőgyógyásznál. - avatkoztam közbe a dadogásnak.
Elköszöntem tőlük, magukra hagytam őket. Beszéljék meg, a megbeszélni valót.
Este 7 óra. Rég láttam már Harryt. Biztosan otthon van.
Oda értem.
- Szia Cseppem. - köszöntött vidáman. De látta, hogy én nem repesek az örömtől. - Mi a baj? - simította meg az arcom, és adott a homlokomra egy puszit.
- Semmi. Csak elgondolkodtam. - nem nagyon voltam beszédes kedvemben. Bementem, és lehuppantam a kanapéra. - Eleanor terhes. - végre kiböktem.
- Várandós? - nagyra nyitott szemekkel nézett rám. Az arcáról rögtön lefagyott a mosoly.
- Igen. És azon gondolkodtam el, hogy mi van akkor, ha én is? - próbáltam higgadt maradni. Magamban tartani a könnyemet. - Bár nálam még nem jelentkezett a terhességnek a jele. - mondtam.
Harry nyomban megölelt. Mondta, hogy biztosan nem, mer mi védekeztünk.
Este 10 óra.
Jézusom. Nagyon késő van. Haza kéne mennem.
Haza is mentem. Skylar meg Zayn ott csinálta a vacsit. Igen. Ilyen későn. Valami gond van?
Végül is salátát csináltak, meg mellé apróra vágtak sült csirkét.
- Ó, de aranyosak vagytok. -mondtam nekik örömömben. Korgott a gyomrom. Dél óta nem nagyon ettem valami sokat. Látszott rajtam, hogy még mindig nem vagyok olyan jó kedvemben.
- Mi a baj? - lépett oda hozzám Skylar.
- Mandy. Szólalj meg. - rázott meg Zayn.
- Lehet, hogy terhes vagyok. - néztem a földet még mindig. - De ez nem biztos. Csak el gondol...
- Mi az, hogy terhes vagy? - vágott közbe a szavamnak Zayn. - Az nem lehet! Túlságosan fiatal vagy te ahhoz! - Zayn dühösnek látszott.
- Hagyjad. Hadd fejezze be. - csillapította le őt Sky.
- Köszönöm. - egy kis mosoly látszott. - Ez nem biztos, elgondolkodtam rajta. Igazából El a várandós. És az biztos. Délután óta őt vigasztalgatom. - céloztam a kajára.
Zayn megnyugodott. De aztán kivilágított a feje fölött lévő villanykörte.
- El terhes? És ezt Louis tudja? - kérdezősködött.
- Igen, és igen. Pont akkor jöttem el tőlük, amikor odaért Lou. - halkan motyogtam - Utána meg Harryhez mentem.
Skylar megölelt. Leültetett az asztalhoz, majd elém rakta a kaját.
11 perc múlva hívta Louis Zaynt.
* Zayn szemszöge *
- Hello tesó. El terhes. - mondta Loui.
- Igen, tudom. Mand már beszélt róla. - beszéltem, de nem a megszokott módon.
- Te olyan bölcs vagy. Nem tudnál valahogyan segíteni? - dicsérgette őt Lou.
- A lényeg, hogy ne hagyjad el. A szerelmetek közé ne álljon semmi. - mondtam bölcsen, majd Mandyre néztem. És letettem.
* Louis szemszöge *
Szeretem Elt. De az, hogy gyerekem legyen.. 20 évesen. Nem tudom eldönteni. A szülei kinyírnak. Főleg az apja, ha megtudja.
- El. Nem szakítok veled. Szeretlek, és szeretni is foglak. Ha jön a gyerek, ha nem.
- Én is szeretlek Lou. - nézett rám a teljesen kisírt szemeivel. - Épp azért szeretlek, mert hiába vagy fafejű, akkor is egy helyes pasi, aki mindenbe beleüti az orrát. És mindenben támogatsz.
Megcsókoltam, majd a hasára tettem a kezem.
- Téged is szeretni foglak kis krapek. - mondtam a leendő kisbabának.
* Mandy szemszöge *
- Ki volt az? - kérdeztem Bociszemre nézve.
- Áh. Csak Louis. Az Eleanor ügyben. - mondta elcsépelten. - Manny. Beszélhetnék veled?
Bólogattam. Nem tudtam miről akar velem beszélni. Felmentünk a szobájába.
Ismét azt mondta, hogy szeret. Jobban szeret, mint akkor Perrie-t.
Én sem tiltakoztam, mert az igazság, hogy ő is nagyon tetszik nekem. De én már Harryvel leköteleztem magam.
Lefektetett az ágyra. Majdnem, hogy rám feküdt. Elkezdett csókolgatni.
Lefeküdtünk egymással. Zayn ágyában aludtam.
Ismét csókolgatást éreztem.
"Harry? Mi a...? Skylar? Ti mi az istent kerestek itt?
MENJETEK EL INNEN!" -egy idei ordibálgatás után ( a többire már nem emlékszem) felébredtem.
Csak egy rossz álom volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése