Beszélgettünk a zenéről, hogy eddig hol jártunk. Én mondtam neki, hogy amint befejeztem a gimit, elég korán, mert nem nagyon ment nekem a tanulás. Az igaz, hogy azelőtt sokat jártam stúdiókba énekelni, szüleim is támogattak benne. Ha már tanulni nem akarok, akkor legyen valamilyen foglalkozásom. Így hát a zenei iparba gondoltam, hogy itt folytatnák a karrierem. A régi sulinkban volt sok '' Ki mit tud? '' és ott több versenyen is első helyen végeztem.
Sky mesélt arról, hogy ő másik gimnáziumba iratkozott, mert az apja máshol kapott jól fizető állást.
Úgy keveredett Londonba, amikor elvégezte a gimit, akkor költözött ide az egyik jó barátjához.
- Az tök jó - mondtam neki mosolyogva - és mi lesz amikor nem szeretnél már zenélni? - kérdeztem.
- Akkor? Semmi. A zenét nem tervezem abbahagyni. De ha mégis, akkor... akkor színész leszek. Színjátszó szakkörbe is jártam 2 évet. - mesélte büszkélkedve.
- Csúcs. Ha nekem muszáj lenne abbahagynom a zenélést... nem is tudom mit csinálnék. Valószínűleg én is színészkednék, kisebb szerepeket bevállalnék. - mondtam.
- Biztos jól színészkedsz. Aki zenélni tud, az színészként is jól jár. - mondta egy nagy mosollyal a végén.
A beszélgetés után elindultunk a stúdióba, lebeszéltük Lucasszal, hogy együtt éneklünk. Én és Sky.
1 óra alatt végeztünk is. Zayn jött elém kocsival. Amikor kiértem akkor láttam meg az autóját. Én meg Skylarrel nevetve jöttünk ki az ajtón.
* Zayn szemszöge *
'Az meg ki?' - gondoltam.
- Szia Zayn! Köszi, hogy elém jöttél. Haza viszel? - kérdezte Mandy.
- Mandy. Miért jöttem volna eléd? - mondtam neki vigyorogva. - Ő meg ki?
- Kicsoda? - nézett rám tudatlanul. - Ja ő.. Skylar Astin. Vele jártam egy gimibe anno. Harrynek is mondtam. Te nem hallottál róla?
Csak néztem, bólogattam. Haza vittem, a gyerekkel meg nem tudom mi volt.
Mikor hazaérkeztünk megfogtam Mandy kezét. Nem is tudom, de elborított a féltékenység.?
Felmentem vele a lépcsőn, a szobámba, leültettem az ágyra. Én leültem mellé.
- Ezt most miért? - kérdezte félelemmel teli tekintettel.
- Be kell vallanom valamit.. azt hiszem.... - nem mondtam végig. Felálltam az ágyról, megfogtam egy műanyag labdát. Csak fogtam a kezemben. Mandy felállt.
- Zayn... - már könnybe csordult a szeme. Közeledtem hozzá. Mikor már elég közel voltam hozzá... megcsókoltam.
* Mandy szemszöge *
- Miért csókoltál meg? - könnyebbült tekintettel néztem rá.
- Nem tudom. - zavarodottan próbált magyarázkodni. - Légyszi erről Harrynek egy szót se. Ha ezt megtudná akkor örökké utálna. - könyörgött Bociszem.
- Nem mondom el neki. Nem is akarom elmondani neki. Nem akarom elveszíteni.
Mindketten úgy mentünk le a nappaliba, mint ha mi sem történt volna.
Egy kopogásra lettünk figyelmesek. Perrie kopogott. Tudta, hogy Zayn nálunk lakik.
- Mit keresel itt? - kérdezte a lány.
- Miután nem volt hol laknom, ezért egy szállást kellett találnom valahol. -magyarázta Zayn.
- Figyelj. Nem beszélhetnénk meg? Még mindig szeretlek. Csak aznap nagyon ki voltam bukva. - kérte meg Perrie a békülést.
- Sajnálom. De.. én is szeretlek. Csak mint egy jó barátot. - őszintén viselkedett Zayn.
- Ó értem én. Szóval ezzel az utcasarkival jársz? - beszólt nekem Perrie. Pedig ezt nem is gondoltam volna róla.
- Hé. Nem vagyok sarki. - ekkor lépett be Harry, mert tárva nyitva volt az ajtó, amiben én álltam.
- Ki nem utca sarki? - kérdezte fürtöcske.
- De, persze, hogy ez a csaj egy... - Zayn ekkor befogta exe száját.
Nem bántotta, de jobb, hogy ki sem ejti a száján. Én sem akartam ezt hallani. Főleg azt nem akartam, hogy nagyobb botrány legyen belőle.
Perrie lenyugodott és elment. Megkönnyebbültünk én meg Bociszem.
Harry az ölébe rángatott.
- Hazz', ne Zayn előtt. - forgattam a fejem.
- Miért ne? - kérdezte.
- Semmi gond. - mondta Zayn, majd elment.
Már beesteledett. Este 9 óra. Zayn elment fürdeni, Harryvel énekeltem. Elénekeltük a 'Summer Love'-ot.
Bociszem csatlakozott, mikor jött le a lépcsőn. Elkezdett sírni. Megöleltem, és nevetni kezdtünk minden.
- Zayn. Ne sírj. Nevess. Az jobban áll. -mondtam neki egy nagy mosoly keretében Harryvel.
Ő is elkezdett mosolyogni.
Megvacsizott, majd ment aludni.
Hazza mondta, hogy menjek át hozzá. Át is mentem.
Megnéztünk egy romantikus filmet. Még több dalt énekeltük, többségben 1D dalt énekeltünk, mert neki az jobban ment.
Este 11-kor elmentem fürdeni. Persze, hogy nem raktam el valami pizsit.
Így hát kunyiztam egyet fürtöcskétől. Pont, hogy felvettem a pizsit, amikor hátulról megtámadott.
- Csiki támadáás!- ordította.
- Ne, légyszi ne! Nagyon csikis vagyok. Nee!- sikongattam.
A háborút befejeztük. Leültünk egymás mellé az ágyra. Harry megcsókolt. Mondhatni nagyon jó volt.
Lenyomott az ágyra, majd megtörtént azt első...
Reggel felkeltem, elmentem tusolni, felöltöztem. Az ágyban még mindig Hazzát láttam aludni. Odamentem mellé, és adtam neki egy 'jó reggelt' puszit.
Lementem a konyhájukba, csináltam melegszendvicset. Hallok valami éneklést. De se nem fentről, se nem a házban. Ki a franc énekel ilyenkor?
Kinyitottam az ajtót. Láttam, hogy Skylar ott énekel a házunk előtt.
- Sky? - mentem oda hozzá, a kajáról megfeledkezve - Mit csinálsz te itt?
- Te ott? Nem itt laksz? - nézett rám furcsálkodva.
- Nem, barátomnál aludtam. De én kérdeztem előbb!
- Ja... Nem tudom. Neked van barátod? És ki?
- Mondtam már nem? Amúgy Harry Styles.
- A(z) 1D-s Harry?
- Igen ő. - mondtam neki felhúzott szemöldökkel. - Ne! A kaja!!
Futottam be a házba gyorsan. Huh. A melegszenyát megmentettem.
Skylar bejött. Nézett, hogy mit ügyetlenkedem a szendviccsel. Odajött hozzám, és segített...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése