2.r

Felkeltem. Megzavarodtam, amikor láttam, hogy Harry alszik mellettem. át vetkőztem, majd lementem csinálni két szendvicset. Egyiket magamnak, a másikat a vendégnek.
Felmentem a lépcsőn, amikor öltözködést hallok.
-Harry. Jó reggelt! - mosolygós arccal nyújtottam neki a tányért, miközben ő pedig lepett arccal nézett rám, miközben lefagyott öltözködés közben. -"Talán azt hiszi, hogy... megtörtént?"- gondoltam magamban.
-Köszi Mandy. -köszönte meg elhadarva. - Ha nem gond akkor én mennék is. - a reggelijét megette, sietett.
De mégis hova mehet? Nem köszöntem el tőle, ő sem tőlem. Gondolom sietett a próbára.

*Zayn küldött egy üzenetet. :
"Szia Mandy! Tudnánk találkozni valahol?"
Zayn? Honnan tudja a számom? Ezen eléggé meglepődtem. Na de mindegy. Vissza írtam neki:
"Szia Zayn, persze találkozhatunk. 4 után jó lesz a Plázánál?"
Ebbe beleegyezett. Addig megnéztem egy filmet, film után készülődtem, és indultam is.

Zaynt még sosem láttam cigivel a szájában. Szégyenében el is dobta, majd aranyos mosollyal fogadott.
- Te az előbb mit csináltál?- kérdeztem, mint ha mit sem tudtam volna.
- Ő... semmit. Köszi, hogy eljöttél. -vágott bele a szavamba.
- Zayn... nem kell titkolnod. Láttam amit láttam. Ha muszáj, akkor muszáj. - néztem bele a szemébe, és próbáltam megölelni, de ő rögtön elfordult.
- Bo-bocsánat. Csak úgy megszokásból. Ne haragudj. Tudom, hogy neked ott van Perrie. - így hát a hátát simogattam meg, együttérzésként. Nem cigizem, de eltudom képzelni...
- Nem is azért. semmi gond, csak. Csak tudod fúj a szél.. - ezzel a szóval láttam újra cigit a szájában.
A parkolóban álldigáltunk, miután megkérdeztem,. hogy miért is hívott ide. Ő válaszul azt mondta, hogy
beszélni akar velem. De vajon miről akarhat beszélni? Gondolkodásom közepette el si kezdte mondanivalóját.
- Rosszul áll a kapcsolatom Perrievel. Folyton vitázunk, nem értünk egyet. - bús szemekkel nézett rám.
- Ez az alkalom minden kapcsolatban van, nem kell búsulnod. Ha jobban leszel egy öleléssel, akkor megölelhetlek? - kérdeztem mosolyra nyílt szájjal.
Zayn erre nem megölelt, hanem egy puszit adott. Én erre elpirultam.
- Az.. az ott... nem Harry? - szinte majdnem könnyem csordult mikor megláttam, amint minket nézett.
- Úh. Bocs Mandy! Tényeg bocsáss meg! Nem akartam. Tudom, hogy te, meg Harry...
- Nem, nem nincs semmi gond. Nem vagyok együtt vele. - műmosolyt próbáltam szimulálni, hátha Zayn nem figyel rá.
Elrohantam mellőle, és Harold után futottam, a nevét ordibáltam. Hazáig futottam utána. Mikor ő az ajtajukban állt, és én a kapuban, akkor elkezdtem ordítani, hogy bocsásson meg. Még mindig állt. Én nem tudtam mit csinálni. Lassan oda mentem hozzá, ő lépett egyet
.. Nem csukta be előttem az ajtót. Bocsánatot kértem, nem bírtam neki már mit mondani. Folyamatosan a szemébe néztem, mondtam neki, hogy ne haragudjon. Nem az én hibám volt. És ne is Zaynt okolja.
- Kérlek, bocsáss meg! Nem akartuk. - sírva könyörögtem neki. - Harry. - a nyakába ugrottam. Magához szorított, és nem akart elengedni.
- Ilyent légyszí ne csinálj! Nem haragszom rátok, csak... eléggé elszomorodtam, hogy megcsókolt.
- Zayn nem csókolt meg. Csak egy puszit adott. Kérlek! Ezerszer kérek elnézést. - be is fejeztem. Nem akartam elengedni. Ahogy ő sem engem. Behúzott a házukba, és megcsókolt. Én is vissza csókoltam mutatván mennyire szeretem.