Beszélgettünk, társasoztunk. Egyszer csak megcsörrent a Kaputelefon.
-Igen? - kérzedtem álmos hanggal ásítűs közben, mire Harry egy nagy mosolyt virított.
- Szia Mandy, Niall vagyok beengedsz? -Niall elég türelmetlenül válaszolt.
Kinyitottam neki a kapuajtót.
-Ki volt az? - kérzezte Harold.
- Á, csak Niall. - legyintettem.
-Niall? Mit keres itt ilyenkor? - Harry elég kérdően nézett rám. Én vissza néztem, amikor meghallottam az ajtó kopogást. Igen, Niall az. Szaladt a konyhába, leült a kis konyha asztalkához, és ordította:
- Éhes vagyook!
Harryvel felröhögtünk.
- Jó rendben kicsi Niall. Kapsz hamikát.! - nevetve mondtam.
Harold féltékenykedve ült a srác mellé, és ő is elkezdte ezt a dumát.
Össze ütöttem gyorsan egy kis halvacsit. Anyu a nagy zajongásra lejött a konyhába.
- Ti mit kerestek itt ilyenkor?- kicsit idegesen kérdezte.
- Hát... Éhesek vagyunk! - kezdtem el a fiúkkal egyszerre.
Anyu beletörődött, és vissza feküdt. 20 perccel később kész is lett a kaja. Niall rögtön az első falatokat élvezte, miközben én Harryvel "telepátiát" folytattunk csendben.
Be is fejeztük a vacsit. Niall haza indult, Harold ismét maradt.
-Harry, nemgond ha én lefürdök?
- Nem, persze. Menj csak!
Le fürödtem. Láttam egy nacit a földön. Nem az enyém. Miután beljebb mentem a szobaajtón láttam, hogy
Harry az ágyamban alszik. Úgy néztem őt, mint egy aranyos kis kölyök kutyust. Csillogó szemekkel bámultam, mikor megfordult nyitott szemmel, nagy mosollyal és a kezét nyújtotta. Az szent, hogy én nem fogok odamenni egy szál semmibe. Gyorsan a szekrényemből kikaptam egy pizsit, majd visszamentem.
Harry ugyan úgy tartotta a kezét, majd megfogtam, és az ágyba rántott.
Nevettünk. Kb. 10 perc múlva el is aludtunk.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése