Mondták, hogy menjünk piknikezni. Ott lesz Perrie, Danielle és Eleanor is. Mondtam, hogy rendben.
Csak reggelit ettem, mert eléggé.. úgymond izgultam. Nagyon vártam már az ebédes piknikezést.
Azalatt Louis felhívott. "Már mindegyik bandatag tudja a számom?" Na mindegy.
- Szia Mandy. Csak azért hívlak, hogy korábban lesz a piknik. Nem gond? - mondta Lou.
- Szia! Nem, nem gond. De ez biztos? -kérdően válaszoltam.
- Igen biztos!
- Akkor rendben. - belenyugodtam, hogy semmi mást nem tervez. Ezzel ki is nyomtam.
El jött az idő. Egy órával korábban elindultam, az eredeti időpont helyett.
Egy kis kosárkában viszek pár szendvicset, kekszet és hideg üdítőt.
Mikor odaértem a megbeszélt helyen Lou ott áll a fa alatt, lazán, belőtt hajjal. Én elmosolyodtam rajta.
Amikor meglátja a kocsim oda jön, és üdvözöl. Én persze ismét gyanakodom, hogy a többiek hol lehetnek.
- Szia Manny, ha nem gond, hogy korábban hívtalak ide, akkor gyere. - csillogó szemmel, ragyogó mosollyal rángatott el egy szép helyre. - Arra gondoltam, mi lenne ha kijelölnénk azt a helyet, ahol piknikeznénk?
- Rendicsek.- egy kis mászkálás után megpillantottam a nekem tetsző helyet. - Mi lenne, ha annál a padnál ennénk? Mindenkinek lenne hely. Ha úgy is korábban jöttünk, akkor megyek és tudok venni gyertyát hangulatként. Illatos gyertyát. Szereted?
- Hát.. van amelyiknek nagyon jó illata van. De nem lényeges.! Gyere addig rendezkedjünk be. Én is
hoztam pár dolgot. - ő is egy kis kosárkában hozott tányérokat, műanyag poharat, meg egy szép sárga és piros kockás terítőt. Ezeket a dolgokat szépen fel is sorolta.
- Az csúcs. Akkor meg is teríthetünk. Szerencsére nincs nagy szél. - mondtam nevetve, amin Louis is nevetni kezdett.
*Harry hívott*
- Szia drága. Merre jársz? - mondta Harry. Ő.. várjunk csak. Drága? Szóval... most akkor?
- Szia, már itt vagyok a piknik helyen. Louval kijelöltük a legszebb helyet. Indulsz is? - kérdeztem, miközben segítettem Lounak a terítőt az asztalra tenni, ugyanis úgy szerencsétlenkedett vele, mert fúj a szél... és elkezdtem nevetni.
- Louis? Ő mit keres ott? És miért nevetsz?- kérdezte, mintha féltékeny lenne.
- Mondtam már. Éppen megterítünk, nem bírja feltenni az asztalra a terítőt.-mondtam neki.
- Bocsi, csak azt hittem... - és ezzel gyorsan ki is nyomta.
Louis is elindult Eleanorért, ugyan is együtt tervezték, hogy jönnek. Negyed órán át egyedül ültem. Niall futott felém, azzal az egy jó szóval:
- Kajaaa! Köszi Mandy! - lehuppant mellém. Nem is ő lenne, ha ezt nem tette volna meg.
- Niall. Megijesztettél. Már azt hittem, hogy valami gond van. - nagyra tágult szemmel néztem rá, lepetten fagyott arccal.
- Volt is. De már megoldottam. Hála neked. - aranyos kisfiús mosolyát nem lehet nem elfogadni.
Pár perc múlva látom, hogy Harold ott áll a kocsimnak dőlve. Miért van ott? Ezt nem értettem. Miért nem jön ide kajálni? Így hát oda is mentem hozzá, amire ő:
- Mandy.. szeretlek. Mindennél jobban szeretlek. Nem tudom azt nézni, ahogy.. ahogy más fiúval beszélsz... -próbált úgy tenni, mint ha nem féltékenykedne.
- Harry. Én is szeretlek. Mindenki szeret téged. Akik nem csípnek azok is szeretnek. De én a legjobban.
-Akkor mit kerestél ott Zaynnel a pláza parkolóban? Miért jöttél ide korábban Louishoz?
- Ne kezd légyszi. Mondtam már. Nekem te vagy a legfontosabb! - könnybe csordult a szemem. De ez se nem szomorú, se nem boldog, hanem szerelem könny.
*Harry-t hívja Liam*
- Hello Harry. Eltudnál jönni értem? Azaz... értünk? - kérte meg Liam.
- Hali, jó! Hova menjek?
Vágtam bele a szavába.:
- Majd én elmegyek értetek. Csak mondjátok a címet.
- Mandy. Megyek én. Vagy ha jönni akarsz, akkor te is gyere. - mondta, utána visszaszólt a telefonba.
- Akkor hova is?
- A stúdió elé. Itt várunk. Kösz tesó.
Harry rám nézett. Megfogta a kezem, magához húzott, és megcsókolt. Azzal elrohant a kocsihoz.
Vissza mentem a többiekhez. Eleanorral beszélgettünk, Lou Niallel. Niall már majdnem kipukkant, amikor Louis kajacsatát "indított el". Üdítővel is burogattuk egymást. Szerencsére nem volt olyan hideg.
Liamék amikor megérkeztek ők is beakartak szállni, amikor Harry elhozott onnan és haza vitt.
A többiek nem értették miért mentünk el.
Egyenlőre én sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése